Ékszer vásár

Balin a kézműves termékek viszik a pálmát. Egy egész napot szántunk a kézműves falvak bejárására. Szegény Boti fiam nagyon unatkozott. A lányok csak próbálgattak, válogattak, vásároltak, alkudoztak. 

Ezüstművesnél:

-Egy ezüst gyűrűt szeretnék, ami menne stílusban a nyakláncomhoz - szinte mondanom sem kellett, már egy kedves balinéz lány állt előttem, az üvegpult mögött és sorban mutogatta a gyűrűket. Közben Blanka is elkezdett válogatni, és barátaink, Eszter és Lici sem tétlenkedtek. Mindenki úgy érezte csak vele foglalkoznak. Nem tolakodóan. Én nem voltam meggyőződve arról, hogy nekem vennem kéne valamit. Nem volt fontos. Blanka viszont talált egy szép zöld köves, rózsát formáló ezüst gyűrűt. Nagyon szépet.

-Mennyi lenne a 3 ékszer?- kérdezem. Számológép a kezemben. Borzalmasan zavaró a rúpia nekem, nem bírom fejben átszámolni forintra, megzavar a sok nulla. A lány mondott egy összeget. 

- A feléért elviszem mindhármat.-próbálkozom. A taxisunk szerint rögtön 50%-t menjünk lejjebb az árból. De érzem, hogy még lejjebb kellett volna mennem, mert a lány csak 20%-t enged az árból.. Nem akar engedni többet.

Számológéppel osztok, szorzok. Néha fogalmam sincs milyen számot látok. 800 000 vagy 80 000? Most ez Forint, vagy rúpia vagy dollár? Sing dollárban mennyi lenne? És USA dollárban? Teljesen összezavarodok. Miért nincs itt a férjem, Ő rögtön tudna számolni! Jajj!

-40% kedvezményt kérek, különben nem viszem el a zöld rózsás gyűrűt- mondom a lánynak, úgy hogy közben Beni kisfiammal szaladok egy kört, unatkozik már Ő is. Boti közben valami harci tőrt talált, arra próbál rábeszélni, hogy vegyem meg neki. Megsértődik amiért azt mondom, nem vihetjük fel a repülőgépre. Kezd teljes káosz kialakulni. Megint visszatérek az ékszerekhez és a számológéphez és a kedves eladólányhoz. Mond egy újabb számot.

-Rendben- vágom rá. Én untam meg előbb. Nagyon mosolyog, gyömörgörcs a hasamban, hogy rossz vásárt csináltam. Blanka segítségemre siet. Átveszi a számológépet tőlem.

-Anya, 4000 Ft ezért a szép zöld rózsás ezüst gyűrűért, az nem rossz vásár!- és boldogan húzza az ujjára.

Aztán jött a batikoló műhely, a gyönyörű anyagokkal, sálakkal, ruhákkal. Na ezt már nem mesélem el...

Yoga Barista Luwak kávéja

Hugiéknál ugyan már ittam Luwak kávét, de azért autentikus környezetben egészen más élmény volt. A balinéz őstermelő - Yoga- először is magához ragadta Benit és nem is  adta vissza.Széles mosollyal az arcán bemutatta a kiskertjét és  a Luwak kávét gyártó cibetmacskáit, akik imádják a piros kávét.

 Kávékészítés fázisai: 

1. Kis tálkákban megtekithettük a piros kávét, frissen.

2. Következő tálkában, a cicus bélrendszerét megjárta, cicakakival borított kávészemek száradtak.

3. A harmadik tálkában a felesége által a kakitól megtisztitott kávébab volt.

4. Szép porcelán csészében gőzölgőtt a fa asztalon a törökösen főzött Luwak kávé, mely selymes ízű, nem savas, és kevesebb coffeint tartalmaz, mint a normál kávé.

5. Isteni finom, hmm!

Bali - Mother Temple of Besakih

Ha valahol, hát itt biztosan nagyon közel jártunk Istenhez. Ebből a hangulatból még a bőrdzsekis fiatal srác sem tudott kirángatni, aki imádkozni hívott minket, elmondta a szertartás menetét, szenteltvizzel és szentelt rizzsel, virággal megáldott minket és elfogadta az adományunkat.

A nagy zabálás

A singapúri Nemzeti Múzeumban külön kiállítást szentelnek az utcai kifőzdéknek, itt úgy mondják - 'foodcourt'. Már a 20.század elején is az utcán evés volt a legegyszerűbb, legelterjedtebb étkezési mód. A főként férfiaknak munkát adó kikötővárosban kemény élet volt, a legegyszerűbb volt a kis kifőzdékben gyorsan belapátolni egy levest a fárasztó munka után. Ma is az.

 A szingapúriak imádnak enni. Ez a súlyukon nem látszik, kevés a súlyfelesleggel küzdő ember, ha látok is elhízott testeket, azok turisták vagy indiaiak.
Minden foodcourt tömve van. Minden bevásárlóközpontban egy külön szint van az étkezdéknek, ahol egymás mellett sorakoznak a vietnámi, thai, indiai, japán, kínai kifőzdék. Különös illatok, fűszerek, egészséges és kevésbé egészséges ételek kavalkádja. Átlagosan 100-200 ember eszi, majszolja,pálcikával és kiskanállal lapátolja, vagy kézzel csipegeti az ebédjét, vacsoráját egy-egy helyen.

Amikor megérkeztünk, 2 hétig csak foodcourtban ettünk. Imádom. Szétrebben a család, mindenki végigjárja, körbejárja a kajálda szintet. A lányom persze sosem arra jön amerre én, 13 évesen ő már direkt a másik irányba indul.Kap pénzt, rendel magának. -Apa, segíts- hangzik néha, de általában megoldja egyedül és persze mindig az ő kajája a legfinomabb.

Én általában ráállok egy témára, és azt eszem napokig. Aztán váltok, ha telítődtem az ízekkel. A tésztás ételekkel nem tudok betelni. Iszonyú jók. Inni persze Tiger sört kell, a maláj tigris országában mi mást lehetne?

Sikh Temple

Tegnap este búcsú vacsorát tartottunk, kiköltöztünk a szállásunkról. Éjfél körül az indiai, spanyol, perui és magyar étkek maradéka és a mosatlan edényhalom mellett,  szokás szerint a konyhában folytatódott a buli.
- Holnap, vasárnap mi mindig templomba megyünk Radikával - mondja Gayant az indiai barátunk- gyertek velünk! Nagyon örülnék, ha az utolsó napot együtt tölthetnénk! A Sikh templomban megebédelünk együtt, szent, áldott ételt kapunk.
- Úgy érted, hogy pár falat szent ételt meg kell ott kóstolnunk? - kérdezünk vissza.
- Nem!Kaptok rendes ebédet, együtt ebédelünk- feleli nevetve Gayant.
Nagyon nem tudtuk elképzelni,hogy mi fog történni, így a biztonság kedvéért a gyerekek kaptak otthon ebédet. Gayant sikh, bár nincs turbán a fején. A sikh férfi bármilyen színű turbánt viselhet, a színt a ruhájához választja. Rózsaszín, világoskék, sárga és természetesen fekete turbános férfiak sétáltak az úton a templom felé.

Életem egyik legérdekesebb, legmeghatóbb óráit éltem át.
Kéz és lábmosás után,mindenki sálat, kendőt tett a fejére, és beléptünk a hófehér templomba. Még Benjámin is érezte, hogy ez most fontos, és hagyta, hogy a kendőt a fejére kössük. ( 2 éves, és ezt általában nem tűri. )

 A fő épület közepén, virágfűzérekkel, szőnyeggel körülvett emelvényen a  fekete turbános, hosszú fehér szakállú öreg guru kántálta vég nélküli imáit.
Minden lépcsőt megérintettünk, fejet hajtottunk földig, összetett kézzel imádkoztunk, miközben kaptuk az áldást.Elől az indiai pár, aztán a spanyol keresztény pár, majd a katolikus magyar család. A 3 gyermekünk is tette amit kellett. Körbejártuk az emelvényt, minden oldalához a fejünket odaérintettük, majd az udvaron a folyamatosan lángoló szent tűzből merítettünk erőt.

Később kaptunk a kezünkbe egy kis szent falatot, ami bármi is lehetett volna, de szent grízes tészta volt, ráismertünk. :-) És beléptünk az igazi étkezdébe. Nagy terem, sok sor asztallal, tálca...szent menza. Bárki, aki bejön ide, az kap ebédet. Ingyen. Megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire szép, jóindulatú, másokon segítő ez a vallás. Önkéntesek főznek, adományokból készítik az ebédet, és önkéntesek mosogatnak.

Rizs és lencsefőzelék volt a menü, nagyon finom, fűszeres, tápláló ebéd volt. Finomabb, mint ahogy kinéz. :-)
Utána szintén hasonló semmitmondó színű teát kaptunk, de az illata fenséges mézeskalács illat volt. Fahéjas, tejes forró tea volt, mézzel.

Sokan néztek minket, és kedvesen kérdezték, hogy honnan jöttünk. Gayant büszkén mutatott be az ismerősöknek és a nem ismerősöknek is. 

Az óriás mosoly nem tudom mikor került az arcunkra, de nem lehetett egész nap letörölni rólunk.

Zöld

Minden zöld, bármerre nézek, minden virágzik.

 Sentosa csodálatos sziget, hetente kijárunk oda. Homokos tengerpart, strandröpi pályák, csinos sportos fiúk és lányok mindenfelé.
15 perc sétára lakunk a Botanikus kerttől, ahová esténként, hetente többször kisétálunk.

Néha futok.Na jó, az igazság az, hogy próblok futni, mert nagyon csábító, hogy sokan sportolnak, futnak. Nekem még nehéz. Este 6-7 körül is 28 fok van és pára. De izzadni már megtanult a szervezetem, percek alatt csurom víz a pólóm.

Esténként, ha belépsz a Botanikus kertbe, már nem hallod a várost, mintha  a paradicsomba érkeznél. Tavak, esőerdő, vízesés, játszó gyerekek, sportoló felnőttek. Illatos virágok.

A városban sétálva, a nagy, magas sokemeletes apartman házak között, találsz régi épületeket. Minden járdaszegély, minden kis előkert burjánzik a zöld növényekben, pálmák, akáciák mindenfelé, és gyönyörű fű.

Ez az egyik kedvenc utcám. Mondjuk ezt fogom még írni másra is, minden nap van új kedvencem. Gyönyörűen felújított kétszintes tradicionális kínai épületek, lakóházak.  A részletek finomsága, szépsége, mindig megragad.