2013. szeptember 14., szombat

Bangkoki zöldség piac

Nagyon szuper lakást találtunk. A legjobb az volt benne, hogy az utcánk túloldalán volt a kaja piac. Hétfő, szerda, péntek délután 4 óra körül elkezdtek kiapkolni az árusok.
- Nem érdemes odamenni, mert ott minden zöld! Zöldségek, halomban, zöld levél, zöld levél hátán. Semmi ehető, vagy ha az, nem tudjuk, hogy kell megcsinálni.-Orsi barátnőm így fogadott minket. Na, de én nem hagytam annyiban. Egyszer élek!




      Másnap délután már 4 órakor ott toporogtunk a férjemmel és Orsival. Gyerekek nélkül, biztos, ami biztos. Óriási kondérokat állítottak fel éppen, gyújtották a lángot, főzték a vacsorának valót az árusok. Érkeztek a furgonok, pakolták a zöld dinnyét, a zöld paradicsomot, a zöld mangót és a zöldségeket, amik különböző méretű, és illatú levelek voltak.Én szívem szerint vázába tenném a legtöbbet. Igaza volt Orsinak. Semmi ehető. De nem adtuk fel.
-Menjünk beljebb- bátorítottam a többieket- kukoricát akarok enni és paradicsomot!
     Leghátul, egy aranyos néninél felcsillant valami piros a pulton. Paradicsom! Ha állsz a pult előtt, akkor egyszer csak meglátod a hagymát is és a krumplit is. Nincs sok belőle, de azért van. És minden 20 Baht.( 140 Ft.) Mindenből egy kilót vettünk, annyira megörültünk az ehető zöldségnek.Találtam még hosszú zöldbabot is, amit anyukám megirígyelne, mert nála is terem  néha hosszú zöldbab, de ez majdnem 1 méter hosszúra nőtt!
Aztán az illatok elárasztják a piacot, rotyognak az ételek, sülnek a sertés és csirke húsok. Zsoltinak az tetszett a legjobban, amikor tandoori szerű agyag hordóban sütik a húst. Vettünk egy egész oldalast Jánosnak, aki ezt kapta szülinapi torta helyett. Gyertya is került rá estére.




- Kukorica!- kiálltottam fel, amikor megéreztem az illatát. Volt nyers és főtt verzióban. A vicces, hogy főzve is ugyanannyi, mint nyersen. Három darab, na kitaláljátok mennyi? Hát persze, hogy 20 Baht.
De főttek komplett ételek is, vitték az asszonyok a vacsorát haza, nejlon zacskóban adagolva. Rizst, curryket, leveseket. A húsok jól néztek ki, a disznónyelv is szép volt, a csülök is jó puhára főtt, a halak finoman sülve, levélen tálalva igazán ínycsiklandozóak voltak. A kibelezett béka nyersen nem olyan szép és a rovaros pultot is elkerültük. Mindig azt hittem, hogy ez csak afféle turista látványosság, hogy pici és nagy soklábú rovarokat sütnek, de be kellett látnom, hogy fehér ember ezen a piacon nem volt rajtunk kívül és bizony a nejlon zacskókban ott csörögtek a fél kilónyi sült inyencségek. Mennyiért? 20 Baht-ért.

2013. szeptember 6., péntek

Ázsia Velencéje - na csak azért, hogy örüljetek

Ázsiának két arca van, vagy sok. Ezt is mondják.  A múlt heti bejegyzésemben, az írtam, hogy lehet, hogy Velencében járok, de valami iszonyatosan nagy baj történt vele. Mivel azóta jártunk a csatornák partján ismét és megnéztük a What Arun-t, ami egy csodaszép templom, újra tudtam fotózni az utat. Készítettem egy fotósorozatot azoknak, akik azt várják el Bangkoktól, hogy szép legyen. Csak, hogy megnyugodjanak. Tényleg szép.












2013. szeptember 4., szerda

Neeem ééérted, vazze ?!


Tudnotok kell, hogy Bangkokban nincsenek házszámok. Házaknak vannak nevei. Illetve a keresztutcák vannak számozva, így nagyjából be tudod lőni az irányt, de egy idő után a taxisnak mutogatsz, úgy jutsz el a kívánt címhez.
Nagyon vicces. Először is, másodszor is és bár közben egy ideig nem vicces, de végül megint az lesz.

Taxit leintjük, az első ajtón behajolva próbáljuk érthetően kiejteni az úticélt:
- Kérem vigyen el a Thanon Chan-ba. Sathorn negyed.
-Hm?- és elhajt.
Megállítjuk a következő taxist. A beszélgetés egyszerűsödik:
- Thanon Chan? Sathorn?- válasz nincs, csaj fej ingatás.Nem érti. Elhajt.
Következő taxit intjük le, még szerencse, hogy sok a taxi, szinte pár percet sem kell várni mire jön a következő. Rutinosnak hisszük magunkat, előre megbeszélt terv szerint, bepattanunk mindannyian a hátsó ülésre, bezárjuk az ajtót és csak akkor mondjuk meg az útirányt. Ez most beválik. Elindulunk végre. Közben Orsi már harmadszorra próbálja a kiejtését tökéletesítve mondani a címet, na végre valami dereng a soför arcán, végre megértette. Hú, nem volt könnyű.
Egyszer a katolikus templomba mentem a 2 éves kisfiammal, gyerekjátszóházba. Beülök a taxiba és mondom:
- Convent Road, Christ Church.- Látom a sofőr fején, hogy nem érti. Volt egy titkos kódom ehhez az úticélhoz:
- Hospital? Thanon Convent?- nem hat, nem érti, már kezd verejték csorogni a halántékomon. -Hospital? Hospitál? Wat?- összeteszem a kezem, mintha imádkoznék. Nem érti, hiszen ők így köszönnek. De valamiért elkezd derengeni neki valami, fény csillan a szemében.
-Doctor?- kérdezi. Igen, doctor. Ki is tesz a kórház bejáratánál, ahol már ápolók várnak, hátha komoly a baj. Alig tudok elszabadulni, hogy visszasétáljak az 50 méterre lévő templomhoz, a játszóházhoz.

A Thanon Chan az egyik autópálya nagy lehajtó útja, kb. a Rákóczi úthoz hasonlítanám, persze ez az utca jóval hosszabb, több km hosszú. A Thanon Convent tele  van, számunkra fontosnak tűnő épületekkel, egyetemmel, templommal, óriási kórházzal. Azt gondolnám, hogy fontos utak, ismeri mindenki.

Ma este elmentünk meginni egy pohár bort. Borozóba mentünk, nagyon hangulatos bisztróba, nagy betűkkel volt kiírva a bejárathoz: Wine. Itallapon van bor koktél, naranccsal, egyéb gyümölcslével, más alkohollal. De önmagában bor nincs az itallapon.
 Jön a pincér csaj, kérdezzük tőle, hogy milyen vörös borok vannak.
Nem érti.
- Red wine? - kérdezi Orsi.
Zavart mosoly, nézeget a kollégájára a pincér, mit akarhatnak ezek a fehérek. Nagyon bonyolult a rendelés. Jön is segíteni a kolléga.
- Red wine?- hát a fiú is furcsállja a kérést, de nagy nehezen rájön, hogy mit szeretnénk. Én már jóval előbb megúnom és a pohár sört választom, amiről fotó is van az itallapon.
Megisszuk, mennénk. Kérem a számlát. Úgye nem lepődtök meg már ti sem.. nem érti. Mutatom az ujjaimmal is.
-Bill, pay- próbálom minden hogyan. előttünk üres poharak, üres tányér. Nem érti.

 Mi a hét úristent kérhetünk, úgy, hogy közben az újjaimat is dörzsölgetem? Szerintetek?! És egyébként is mit szeretnék inni egy borozóban?! És az a 50-70 fehér ember, aki a bisztróban ül rajtunk kívül, hogyan kapták az asztalukra a borospoharat tele borral?! És ha megkapták a borukat és megitták, akkor ezen az estén nem hangzott el a wine és a bill szó, már vagy 100 alkalommal  előttünk?!

Hazafelé a taxisnak mondjuk:
- Nang Linchi - ez az új címünk, egy viszonylag rövid utca, nem túl forgalmas.De ez az az utca név, amit mindig értenek a taxisok és  mindenhonnan odatalálnak. Ezért érdemes volt elköltözünk! És boldogan dőlünk hátra a hűvös taxiban.



2013. augusztus 30., péntek

Olyan mint Velence, csak valami nagy baj történt vele

Barátainkkal jártuk Bangkok csatornáit. Próbáltuk megtalálni Ázsia Velencéjét.
- Hát ez tényleg olyan mint Velence, csak valami iszonyatos dolog történt vele-  mondta Orsi, miközben a hídról fotózgattunk. Körbenéztünk, és mindannyian elkezdtünk nevetni. Nem tudtuk abbahagyni. Mert tényleg...nevetséges dolog Velencéhez hasonlítani ezt a várost, bár minden utikönyv Ázsia Velencéjeként emlegeti Bangkokot.
        A folyó árad, sárgás, iszap színű hömpölygő vize lombokat, leveleket és szemetet hord magával. Tisztítja  a várost, elmossa a szemetét. Partján a szegénység minden jelével. Kosztól megfeketedett házak sora, a falaikon ablaktábla nélküli vak lukak nézik a folyón sebesen, kesze-kuszán kanyargó hajókat. A köteleken száradó ruhák-  melyek inkább rongyok - színesen lebegnek a szélben, míg a trópusi eső mossa újra őket.

A sikátorok melyekben járunk, tíz-húsz éve még csatornák voltak, csak hajóval lehetett közlekedni a házak között. Most a lepusztult faházak között, alig 1- 2 méter széles utcácskákon járunk, néha félreállunk, falhoz lapulunk, hogy a hazatérő mopedest elengedjük.



 Thai néni sütögeti olajban különböző édességeit, amit a délutáni piacra fog kivinni eldani. Veszünk egy fánkot, de nekem túl édes.







 Mégis ahogy tekergünk tovább a kis sikátorokban négy emlékezetes dolog is történik velünk.
1. Megszólítunk egy fiatal srácot, hogy tud-e itt a környéken kiadó házat és lássatok csodát, tudott.
2. Olyan helyen ebédelünk, amiről mindig is álmodtunk.
3.Olyan finom kávét iszunk, amit még a velenceiek is megirigyelhetnek.
4.Tenyérjóst találunk a Wat Arun mellett.

2013. augusztus 26., hétfő

Ajándékozni

Nincs karácsony, miért jut eszembe ilyen téma? Itt járok Bangkok zsúfolt utcáin, és első benyomásaimat gyűjtögetem. Törnek rám sorra a fülemet, orromat, ízlelőbimbóimat gyötrő érzések. De nem ezekkel a sztorikkal kezdem.
Az első bevásárlásunkkor a cukrászda részlegen az eladó egy szép rózsaszín sütit nyomott az egyik gyermekem kezébe, majd a másikéba is. A harmadiknak már nem engedtem elfogadni.
A taxis cukorkával kínálta a gyerekeket.
A piacon a papucsvásárlásért cserébe, banános muffint nyomott a boltos a kezembe.
Utcai popcorn árus nagy kincs, a gyerekeknek a pattogatott kukorica hiányuk színte elviselhetetlen, főleg ha sósra akadunk, akkor örjöngve követelik. :-) 3 zacskót nyitott ki mosolyogva a thai néni, mire eldöntöttük, hogy melyikből veszünk, melyik a legsósabb.
Az appartman házunk előtt a szentélynél minden reggel indulásnál megállnak a helyi lakók és leteszik kisebb étel, virág adományukat az isteneiknek. Gondolnak rá a reggeli rohanásban, nem felejtik el. Talán mert nem is rohannak.
Zavarbaejtően sok ajándékot kaptam már az első napokban is Bangkokban, szinte nem tud az európai agyam mit kezdeni vele, nem tudom jól lereagálni. De nekik, akik adnak biztosan jól esik. Látszik rajtuk, hogy őszintén, mosolyogva adják.
Adni jó! - ez a magyar mondás az egyetlen ami eszembe jut az ajándékozási kultúránkról, ha van egyáltalán olyan. Mikor adtam, Te mikor adtál valamit útoljára, csak úgy, egy idegennek, bármit ?



2013. augusztus 23., péntek

Bangkok Beata

Biztos fogok írni még Baliról, mert nagyon sok sztorim van még, de most picit fáj a búcsú.Meg hát útnak indultunk újra! Uticél: Bangkok.
Hangok kívülről:
-Úristen, gyerekkel ne menj Bangkokba!
-Nagyon büdös, zsúfolt nagyváros, 2-3 nap elég belőle!
-Órákat fogsz a dugóban ülni!
-Átvágnak a taxisok, nagyon vigyázz!
-Mindenki rád ront a reptéren, le akarnak nyúlni, át akarnak verni, meg akarnak lopni!
-Este, egyedül nehogy kimenj az utcára!
-Szmog van Bangkokban, minek mérgezed a gyerekeket!
Szingapúr-Bangkok ugyanannyi idő repülés, mint Szingapúr- Bali. 2,5 óra. Egyik nap lenyomtuk az egyik utat. Szingapúrban aludtunk. Majd másnap már Bangkokban voltunk. Helyi fapadossal mentünk, gyönyörű, mosolygós thai légiutaskísérők adtak helyet a családomnak az első, fizetős üléseken, hogy egymás mellett tudjunk ülni. Ingyen. A taxis a babakocsit bepaszírozta az autó csomagtartójába, majd gumipókkal rögzítette a csomagtartó fedelét, szó nélkül. Szívből jövő kacagással értékelte férjem humorát és angol nyelvő rádiócsatornára váltott a kedvünkért. A reptérről 1 óra 15 perc alatt a belvárosi appartmannál voltunk, 2 autópályán, 8 sávos utakon jártunk. Volt, hogy lépésben haladtunk, de ki nem látott már ilyet Budapesten a reptérről hazafelé? Nincs szmog. Gázüzemű a legtöbb autó, jó a levegő. Jellemzően nincs büdös, csak ha csatornafedélen álldogál az ember, de ezt gyorsan megtanulod, állj arrébb. Taxiban óra van, kb.tized áron taxizol, mint otthon. Nem vágnak át. Vagy ha igen, azt előre közlik. Mármint az árat, te meg vagy elfogadog, vagy nem. Esőben elfogadod, mert még így is olcsóbban közlekedsz, mint bárhol Európában.
A turista látványosságok környékén van nyuzsi, de nincs több órás sor. Tisztaság van az utcán, szép rendezett parkokkal. Jó a hangulat, mosolygós embereket látsz.Élhető a város. Jó itt!










2013. augusztus 22., csütörtök

Búcsú Balitól


Felnőttkorom elején próbáltam meditálni, amihez mindig a kedvenc helyemre kellett odaképzelnem magam. Nekem ez akkor a balatoni családi nyaraló füves, fás kertje volt. Ott feküdtem a földre terített pokrócon és napoztam, miközben anyukám ebéd készítő neszeit hallgattam csukott szemmel.
Megváltozott minden. Balin vagyok, a kedvenc bungallónk teraszán fekszem a fonott kanapén, kora reggel. Éppen felkelt a nap, ami azt jelenti hogy 7 óra körül lehet. Vadgerle turbékol és pici sárga hasú madárkák éneklik reggeli éneküket. Putu ( 60 év körüli pici, vékony balinéz asszony ) fején fonott kosárral, a banánlevélből, virágból, rizsből készített áldozatokat helyezi ki a szentélyekbe és bungallónk bejárata elé. Lassan, mosolyogva gyújtja meg a füstölőket. Orrom lassan megtelik a finom, virágillatú füsttel. Mókus szalad a magas pálmafa törzsén. A pálmafák zöld levelei felett, gyönyörű kék ég, a napsugár fennt fényes, de  a kert még árnyas. Putu rámosolyog Benjáminra, aki a játék lovacskáit legelteti a házi szentély előtti zöld gyepen. Aztán rámnéz. A tekintetében benne van az élet szeretete, ami masszírozás közben is áramlik erős, kicsi kezeiből. És ugrik a helyszín. Kint vagyok a tengerparton, a fa nyugágyban fekszem hanyatt. Putu masszírozza a lábam. A tenger felől hűsítő szellő fúj, felettem pálmafa levele ad árnyékot. Óriás, égig érő paszuly csíkos levele tekeredik a törzsén. Hallom a tenger zúgását, hullámzásánál nincs megynugtatóbb zene számomra. Boldog vagyok.