2013. augusztus 26., hétfő

Ajándékozni

Nincs karácsony, miért jut eszembe ilyen téma? Itt járok Bangkok zsúfolt utcáin, és első benyomásaimat gyűjtögetem. Törnek rám sorra a fülemet, orromat, ízlelőbimbóimat gyötrő érzések. De nem ezekkel a sztorikkal kezdem.
Az első bevásárlásunkkor a cukrászda részlegen az eladó egy szép rózsaszín sütit nyomott az egyik gyermekem kezébe, majd a másikéba is. A harmadiknak már nem engedtem elfogadni.
A taxis cukorkával kínálta a gyerekeket.
A piacon a papucsvásárlásért cserébe, banános muffint nyomott a boltos a kezembe.
Utcai popcorn árus nagy kincs, a gyerekeknek a pattogatott kukorica hiányuk színte elviselhetetlen, főleg ha sósra akadunk, akkor örjöngve követelik. :-) 3 zacskót nyitott ki mosolyogva a thai néni, mire eldöntöttük, hogy melyikből veszünk, melyik a legsósabb.
Az appartman házunk előtt a szentélynél minden reggel indulásnál megállnak a helyi lakók és leteszik kisebb étel, virág adományukat az isteneiknek. Gondolnak rá a reggeli rohanásban, nem felejtik el. Talán mert nem is rohannak.
Zavarbaejtően sok ajándékot kaptam már az első napokban is Bangkokban, szinte nem tud az európai agyam mit kezdeni vele, nem tudom jól lereagálni. De nekik, akik adnak biztosan jól esik. Látszik rajtuk, hogy őszintén, mosolyogva adják.
Adni jó! - ez a magyar mondás az egyetlen ami eszembe jut az ajándékozási kultúránkról, ha van egyáltalán olyan. Mikor adtam, Te mikor adtál valamit útoljára, csak úgy, egy idegennek, bármit ?



1 megjegyzés: