Tenganan- The real fight ( part 2 )

Július 26. 13 óra. Én nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni, igazából elképzelésem sincs arról, hogy mi lesz itt. Bár pár mondatot mondtak a tradícionális harcról a helyiek, de inkább csak sejtelmesen mosolyogtak, ha kérdeztem. A főtéren egyre több ember gyülekezik. A ring elkészült. A középen lévő emelvényen gyönyörű ruhában kislányok ülnek az óriási gyümölcs és étel adományok, áldozatok mellett. Lóbálják a lábukat unalmukban.

Jajj, most látom, hogy ezek kisfiúk! A piros vagy ciklámen rúzs nem nem csak a lányokat díszíti, hanem a fiúkat is. De a fehér nadrág az csak fiúké lehet! A lányok még gyönyörűbbek!

A félmeztelen fiúk csapatokban dumálnak, ők  a harcosok. A ring bambuszból készült, megcsodálja a fiam, mert szöget nem használtak hozzá, csak bambuszrúd és háncs tartja össze. A felülete viszont be van borítva kaktuszlevéllel. Nem bíznak semmit a véletlenre, biztosan fájdalmas lesz annak, aki belép ide.

A harci eszközt egy kis asztalkán nézegetjük, megvehető, a harc végére viszont az egész teret beborítja majd a kaktuszlevél. Ez egy olyan "szobanövény", aminek egyenes levele és erős tartása van, a kaktusz tüskék a levél 2 élén helyezkednek el, és a picit kampós tüskék egyirányba meredeznek.

 Na, most már mindent megnéztük, már nagyon várjuk, hogy kezdődjön a harc. Lassan elkezdődik a ceremónia, és szépen gyűlnek a nézők is. Fehér ember rajtunk kívül szinte nincsen, ez egy picit feszélyez. Kívülállónak érzem magam.

Hosszú a várakozás. Közben imádkozás és egy felvonulás is lezajlik, de elég unalmas. Mindenesetre az izgalmat a zenészek is fokozzák, számomra kissé idegesítő, ősi ritmusokat ütnek a dobjaikon és csörgő hangszereiken. Most már akkora a tömeg, hogy a lépcsőkön nincs hely és hátul tömörülnek az emberek.
- Látod anya, mondtam, hogy menjünk középre! - mondja a lányom felháborodva, de már nem tudunk. Hát látunk azért, előttünk nem áll senki. Közben jönnek fehér emberek is, sokan itteni lakosoknak tűnnek, ismerősöket köszöntenek és sarongban öltözöttek. És a sportriporterek is megjelennek, óriási kamerákkal.

Végre elkezdődik a harc! Férfi, férfi ellen, idős fiatal ellen, gyerek, gyerek ellen.
 Először pajzzsal védekeznek a szúrós csapások elől, az ügyes öregek iszonyú nagyot tudnak csapni az ellenfél vesetájékára. Belesajdul az én hátam is ahogy nézem! Aztán elhajítják a pajzsot és egymásra ugranak. Akkor jön a dörzsi módszer. Van aki erősen, van aki gyorsan dörzsöli az ellenfél hátát. Nem adja fel egyik sem, a bíró szedi szét őket, ha látja, hogy elég volt. Sokszor mindkét harcos felteszi a kezét- Győztem! Kibírtam! Itt voltam!
Egy-egy harc csak egy-három percig tart, nem hosszúak a menetek, de sok a férfiember, aki meg akarja mutatni, hogy bátor.
Na gyertek barátaim, nézzük, ti kibírnátok-e? Lennétek-e ennyire tökös srácok?!

 folyt.köv.

Tenganan-The real fight ( part 1 )

Július 26-a nagy nap a tenganani srácoknak. Ezen a tradicionális ünnepnapon özönlenek a fiatal férfiak Tengananba. A hegyek között a dzsungelben elterülő kis faluban 250 ember él, de ma legalább ötszázan gyűlnek össze itt. Ahogy autóval kanyargunk felfelé a vékony aszfalt úton, az út mellett már látjuk a srácokat bemelegíteni, isznak rendesen, hogy legyen bátorságuk belépni a ringbe. Én picit megijedek, és a biztonság kedvéért megkérdezem a sofőrt: - Nem veszélyes nekem odamenni, három gyerekkel?- szerencsére ezen ő csak mosolyog.

Két hete jártunk a faluban, szőtteseket nézegetni. A falubéli fiatalember meghívott minket: - Mindenképpen jöjjenek vissza 26-án, dél körül! Mára a barátnőm kívánságát is pontosítottuk, akinek terítőt kellett vásárolnom. Az általa átküldött kép  a szőttesről ott volt a Tab-en lementve. A falu bejáratánál rengeteg kismotor és autók parkol már, pedig még csak fél 12.

 A barátunk megismer és kedvesen invitál a házába, ahol a rokonok már összegyűltek és készülődnek az ünnepségre. Kávéval, teával és helyi édességgel kínálnak meg minket is, és leültetnek maguk közé. 90 éves bácsika tart minket szóval, helyes angolsággal kérdezgeti a szokásos kérdéseket. "Honnan jöttek, meddig maradnak, hol a férje?"  A férjem Szingapúrban van, és az az egész szigetet 'megviseli', nehezen értik, hogy tudok 3 gyerekkel egyedül utazni. Európai fülemnek kicsit udvariatlan a kérdés, de mivel olyan bájosan kérdezi, nem tudok haragudni rá sem. Amíg az asszonyok mutogatják a szőtteseket, addig a  pálma cukorból készült édességet majszoljuk.A nagyon praktikus pálmalevél csomagolás lenyűgözött. Ha alul nyomod a kis pálca részt, felül kinyomódik a zselészerű édesség.

Amint a terítőt megvettük, sietünk a főtérre. A falu apraja-nagyja népviseletben pompázik. Az utcán a férfiak 'itt a piros, hol a piros' jellegű szerencsejátékot játszanak, pénzben. Itt még szabad ilyet. 

Akkor még nem tudtuk, hogy  a szép ruhába öltözött nők, pár óra múlva a félmeztelen férjeik vérző hátát fogják ápolni és a 8-10 éves kisfiúk könnyeit fogják törölgetni.

folyt. köv.

Uluwatu - kötelező turistáknak

XI.században Balin nem hibáztak.

.

Huncut majmok

Szeretem az állatokat. Úgy jöttem Ázsiába, hogy mosolyogtam azokon, akik rémtörténeteket meséltek különböző állatokról, rovarokról, amikkel összeakadtak útjuk során.
 Még mindig szeretem az állatokat, ez nem változott, de azért be kell látnom, hogy a játékától megfosztott síró gyerek,a napszemüvegét kergető idős asszony, és a visítva kiabáló fiatal lány- akit az ásványvizes palackjától szabadított meg egy kis huncut 40-50 cm-nél nem nagyobb majom,- engem is elgondolkoztatott és cselekvésre késztetett. Ha nem is féltem, de gyorsan megtanultam a hangos " SSSHHHÁ " kiáltást a helyi idegenvezetőktől és felszereltem a fiamat egy hosszú bottal.Így ez én fiam nem járt úgy, mint ez a sárga ruhás kisfiú.

Azért így elég helyesek:

Szingapúri öregúr

A Full Monn ünnepén mentünk el Uluwatuban. Kötelező túrista látványosság. A kötelező volta, mit sem von le gyönyörűségéből. Lila sarongban pompázó férfiak és nők tömege és zsúfolt parkoló fogadott. Jobbra a templom, balra a kis sövény. Mi balra indultunk, arra voltak kevesebben. Hegytetőn vezetett a kis sövény, alattunk  a tenger csapódott a sziklafalhoz és gyönyörű hófehér habot gyártott.

Egy szép zöld mezőre értünk, ahol sapi-k - őzike szemű, nem boci-forma haszonállatok - legelésztek. Egy távol-keletei idős, ősz hajú, mosolygós szemű férfi megszólított minket:
- Magukat is a természet vonzza inkább?
- Hát igen, gyönyörű itt! A gyerekek szaladgálnak legalább egy kicsit és ijesztgetik a bocikat-szólalt meg a férjem, aki imád új ismeretségeket szerezni.

A szokásos" honnan jöttek" kérdésnél kiderül, hogy a férfi szingapúri.
- Én már 60+ vagyok - mondja az úr -, évente 4 hónapot Nepálban, 4 hónapot Indiában töltök, de most nagyon elgondolkoztam azon, hogy itt veszek egy kis házat Balin.
- Hát ez nekünk is megfordult a fejünkben - vágom rá én, aki imádom az épületeket és ingatlanokat. Ha vásárolni nem is tudok, csak álmodozni arról, hogy vásárolnék... szóval emberemre találtam.
- Én 30 éve mentem Szingapúrba Malájziából, azóta élek ott. Már elég a nagyvárosból - önti ki szívét az öregúr.- Én szívem szerint most is elindulnék a hegy felé, de sajnos itt a családom, szóval visszafordulok és megnézem a kötelező programot.
Mi meg - öszenéztünk a férjemmel- szívünk szerint évente 8 hónapot utazgatnánk, mint ő!

Black Moon - Full Moon

2 hete volt a 'Black Moon'. Akkor kezdődött a tél. A templomok megteltek balinézekkel. Tegnap a Full Moon-t ünnepelték hasonló lelkesedéssel. A faluban, ahol megszállunk, közel Candidasahoz, 2-3 naponta zárva találjuk a kisboltot, valami ilyesmi lehet kiírva: " Ceremóniára mentem, majd jövök."

Noszvaji Nomád Hotel Balin

Egy nagyon helyes párral ismerkedtünk meg Szingapúrban. Többször meghívtak minket vacsizni vagy csak sörözni a kondójukba ( lakópark, ahol medence is van ). Egyszer meséltek Baliról, húsvétkor jártak ott, mutattak szép képeket.
-Hát, Zsoltinak még nincs rendes állása, addig nem engedhetjük meg magunknak- mondtam sóhajtva. 10 éve Balira vágyom!
-Viccelsz? Mi is olcsó helyet kerestünk.- mondta a feleség, aki mindig nagyon megfontoltan bánik a pénzzel. Ha nekik megfelelt az ár, akkor ez nekünk is jó lesz, gondoltam.
Nem gondoltam, hogy Indonéziában ez a csoda meg fog történni velem: megtaláltam a Nomád Hotelt!
Hasonlóság:
1. Nem akarsz sehová menni, jó itt, hetekig nem unod meg.
2. Anom és Ni a tulajdonosok, pálinkával várnak esténként, és jókat beszélgetnek veled. Anom 17 évet élt Európában, így van közös téma.
3. Karúszót hoznak Beninek.
4. Iszonyú jó a szakács, bőséges a reggeli, kedvesek a pincérek.
5. Percenként elviszik Benit játszani.
6. Biztosan visszajössz.
Különbség:
1. Bari nincs itt.