Két hete jártunk a faluban, szőtteseket nézegetni. A falubéli fiatalember meghívott minket: - Mindenképpen jöjjenek vissza 26-án, dél körül! Mára a barátnőm kívánságát is pontosítottuk, akinek terítőt kellett vásárolnom. Az általa átküldött kép a szőttesről ott volt a Tab-en lementve. A falu bejáratánál rengeteg kismotor és autók parkol már, pedig még csak fél 12.
A barátunk megismer és kedvesen invitál a házába, ahol a rokonok már összegyűltek és készülődnek az ünnepségre. Kávéval, teával és helyi édességgel kínálnak meg minket is, és leültetnek maguk közé. 90 éves bácsika tart minket szóval, helyes angolsággal kérdezgeti a szokásos kérdéseket. "Honnan jöttek, meddig maradnak, hol a férje?" A férjem Szingapúrban van, és az az egész szigetet 'megviseli', nehezen értik, hogy tudok 3 gyerekkel egyedül utazni. Európai fülemnek kicsit udvariatlan a kérdés, de mivel olyan bájosan kérdezi, nem tudok haragudni rá sem. Amíg az asszonyok mutogatják a szőtteseket, addig a pálma cukorból készült édességet majszoljuk.A nagyon praktikus pálmalevél csomagolás lenyűgözött. Ha alul nyomod a kis pálca részt, felül kinyomódik a zselészerű édesség.
Amint a terítőt megvettük, sietünk a főtérre. A falu apraja-nagyja népviseletben pompázik. Az utcán a férfiak 'itt a piros, hol a piros' jellegű szerencsejátékot játszanak, pénzben. Itt még szabad ilyet.
Akkor még nem tudtuk, hogy a szép ruhába öltözött nők, pár óra múlva a félmeztelen férjeik vérző hátát fogják ápolni és a 8-10 éves kisfiúk könnyeit fogják törölgetni.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése