Tenganan- The real fight ( part 3 )

Volt amikor a 8-10 éves kisfiúk álltak szemben egymással,ők is harcoltak. A felnőttek figyeltek rájuk és nem hagyták sokáig őket a ringben, de így is kicsordult 1-2 könnycsepp, amit anyukájuk törölgetett le az arcukról.

 Délután 2-re már nagyon zsúfolt lett a tér, még sokan a harcra vártak, de már sokan a sebeiket 'nyalogatták'. Az egész ünnepség jó hangulatú volt, nem volt túl agresszív, a nők várták párjaikat a ringen kívül.

 De a vérző hátak sokasága megdöbbentő látvány volt. 

 A sárga lötty, ami a tálban van, a sebek kezelésére szolgált. Azzal öntötték le a vérző hátakat. Nem lehetett az sem túl kellemes, mert volt aki nem kérte. A nők meg szedegették a tüskéket, amik elég rendesen beleálltak a bőrbe.

Olyan 3 óra körül lett elegünk, a gyerekek megunták, de nekem is elég volt a tömegből.

 Ahogy mentünk kifelé az öregek távolról figyelő, derűs arcára lettem figyelmes. 

-Mi már tudjuk milyen ez!Az elmúlt 20-40 évben mindig a ringben álltunk. Most ti is megtudjátok, milyen az igazi férfinek lenni!- gondolhatták.

Tenganan- The real fight ( part 2 )

Július 26. 13 óra. Én nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni, igazából elképzelésem sincs arról, hogy mi lesz itt. Bár pár mondatot mondtak a tradícionális harcról a helyiek, de inkább csak sejtelmesen mosolyogtak, ha kérdeztem. A főtéren egyre több ember gyülekezik. A ring elkészült. A középen lévő emelvényen gyönyörű ruhában kislányok ülnek az óriási gyümölcs és étel adományok, áldozatok mellett. Lóbálják a lábukat unalmukban.

Jajj, most látom, hogy ezek kisfiúk! A piros vagy ciklámen rúzs nem nem csak a lányokat díszíti, hanem a fiúkat is. De a fehér nadrág az csak fiúké lehet! A lányok még gyönyörűbbek!

A félmeztelen fiúk csapatokban dumálnak, ők  a harcosok. A ring bambuszból készült, megcsodálja a fiam, mert szöget nem használtak hozzá, csak bambuszrúd és háncs tartja össze. A felülete viszont be van borítva kaktuszlevéllel. Nem bíznak semmit a véletlenre, biztosan fájdalmas lesz annak, aki belép ide.

A harci eszközt egy kis asztalkán nézegetjük, megvehető, a harc végére viszont az egész teret beborítja majd a kaktuszlevél. Ez egy olyan "szobanövény", aminek egyenes levele és erős tartása van, a kaktusz tüskék a levél 2 élén helyezkednek el, és a picit kampós tüskék egyirányba meredeznek.

 Na, most már mindent megnéztük, már nagyon várjuk, hogy kezdődjön a harc. Lassan elkezdődik a ceremónia, és szépen gyűlnek a nézők is. Fehér ember rajtunk kívül szinte nincsen, ez egy picit feszélyez. Kívülállónak érzem magam.

Hosszú a várakozás. Közben imádkozás és egy felvonulás is lezajlik, de elég unalmas. Mindenesetre az izgalmat a zenészek is fokozzák, számomra kissé idegesítő, ősi ritmusokat ütnek a dobjaikon és csörgő hangszereiken. Most már akkora a tömeg, hogy a lépcsőkön nincs hely és hátul tömörülnek az emberek.
- Látod anya, mondtam, hogy menjünk középre! - mondja a lányom felháborodva, de már nem tudunk. Hát látunk azért, előttünk nem áll senki. Közben jönnek fehér emberek is, sokan itteni lakosoknak tűnnek, ismerősöket köszöntenek és sarongban öltözöttek. És a sportriporterek is megjelennek, óriási kamerákkal.

Végre elkezdődik a harc! Férfi, férfi ellen, idős fiatal ellen, gyerek, gyerek ellen.
 Először pajzzsal védekeznek a szúrós csapások elől, az ügyes öregek iszonyú nagyot tudnak csapni az ellenfél vesetájékára. Belesajdul az én hátam is ahogy nézem! Aztán elhajítják a pajzsot és egymásra ugranak. Akkor jön a dörzsi módszer. Van aki erősen, van aki gyorsan dörzsöli az ellenfél hátát. Nem adja fel egyik sem, a bíró szedi szét őket, ha látja, hogy elég volt. Sokszor mindkét harcos felteszi a kezét- Győztem! Kibírtam! Itt voltam!
Egy-egy harc csak egy-három percig tart, nem hosszúak a menetek, de sok a férfiember, aki meg akarja mutatni, hogy bátor.
Na gyertek barátaim, nézzük, ti kibírnátok-e? Lennétek-e ennyire tökös srácok?!

 folyt.köv.

Tenganan-The real fight ( part 1 )

Július 26-a nagy nap a tenganani srácoknak. Ezen a tradicionális ünnepnapon özönlenek a fiatal férfiak Tengananba. A hegyek között a dzsungelben elterülő kis faluban 250 ember él, de ma legalább ötszázan gyűlnek össze itt. Ahogy autóval kanyargunk felfelé a vékony aszfalt úton, az út mellett már látjuk a srácokat bemelegíteni, isznak rendesen, hogy legyen bátorságuk belépni a ringbe. Én picit megijedek, és a biztonság kedvéért megkérdezem a sofőrt: - Nem veszélyes nekem odamenni, három gyerekkel?- szerencsére ezen ő csak mosolyog.

Két hete jártunk a faluban, szőtteseket nézegetni. A falubéli fiatalember meghívott minket: - Mindenképpen jöjjenek vissza 26-án, dél körül! Mára a barátnőm kívánságát is pontosítottuk, akinek terítőt kellett vásárolnom. Az általa átküldött kép  a szőttesről ott volt a Tab-en lementve. A falu bejáratánál rengeteg kismotor és autók parkol már, pedig még csak fél 12.

 A barátunk megismer és kedvesen invitál a házába, ahol a rokonok már összegyűltek és készülődnek az ünnepségre. Kávéval, teával és helyi édességgel kínálnak meg minket is, és leültetnek maguk közé. 90 éves bácsika tart minket szóval, helyes angolsággal kérdezgeti a szokásos kérdéseket. "Honnan jöttek, meddig maradnak, hol a férje?"  A férjem Szingapúrban van, és az az egész szigetet 'megviseli', nehezen értik, hogy tudok 3 gyerekkel egyedül utazni. Európai fülemnek kicsit udvariatlan a kérdés, de mivel olyan bájosan kérdezi, nem tudok haragudni rá sem. Amíg az asszonyok mutogatják a szőtteseket, addig a  pálma cukorból készült édességet majszoljuk.A nagyon praktikus pálmalevél csomagolás lenyűgözött. Ha alul nyomod a kis pálca részt, felül kinyomódik a zselészerű édesség.

Amint a terítőt megvettük, sietünk a főtérre. A falu apraja-nagyja népviseletben pompázik. Az utcán a férfiak 'itt a piros, hol a piros' jellegű szerencsejátékot játszanak, pénzben. Itt még szabad ilyet. 

Akkor még nem tudtuk, hogy  a szép ruhába öltözött nők, pár óra múlva a félmeztelen férjeik vérző hátát fogják ápolni és a 8-10 éves kisfiúk könnyeit fogják törölgetni.

folyt. köv.

Sikh Temple

Tegnap este búcsú vacsorát tartottunk, kiköltöztünk a szállásunkról. Éjfél körül az indiai, spanyol, perui és magyar étkek maradéka és a mosatlan edényhalom mellett,  szokás szerint a konyhában folytatódott a buli.
- Holnap, vasárnap mi mindig templomba megyünk Radikával - mondja Gayant az indiai barátunk- gyertek velünk! Nagyon örülnék, ha az utolsó napot együtt tölthetnénk! A Sikh templomban megebédelünk együtt, szent, áldott ételt kapunk.
- Úgy érted, hogy pár falat szent ételt meg kell ott kóstolnunk? - kérdezünk vissza.
- Nem!Kaptok rendes ebédet, együtt ebédelünk- feleli nevetve Gayant.
Nagyon nem tudtuk elképzelni,hogy mi fog történni, így a biztonság kedvéért a gyerekek kaptak otthon ebédet. Gayant sikh, bár nincs turbán a fején. A sikh férfi bármilyen színű turbánt viselhet, a színt a ruhájához választja. Rózsaszín, világoskék, sárga és természetesen fekete turbános férfiak sétáltak az úton a templom felé.

Életem egyik legérdekesebb, legmeghatóbb óráit éltem át.
Kéz és lábmosás után,mindenki sálat, kendőt tett a fejére, és beléptünk a hófehér templomba. Még Benjámin is érezte, hogy ez most fontos, és hagyta, hogy a kendőt a fejére kössük. ( 2 éves, és ezt általában nem tűri. )

 A fő épület közepén, virágfűzérekkel, szőnyeggel körülvett emelvényen a  fekete turbános, hosszú fehér szakállú öreg guru kántálta vég nélküli imáit.
Minden lépcsőt megérintettünk, fejet hajtottunk földig, összetett kézzel imádkoztunk, miközben kaptuk az áldást.Elől az indiai pár, aztán a spanyol keresztény pár, majd a katolikus magyar család. A 3 gyermekünk is tette amit kellett. Körbejártuk az emelvényt, minden oldalához a fejünket odaérintettük, majd az udvaron a folyamatosan lángoló szent tűzből merítettünk erőt.

Később kaptunk a kezünkbe egy kis szent falatot, ami bármi is lehetett volna, de szent grízes tészta volt, ráismertünk. :-) És beléptünk az igazi étkezdébe. Nagy terem, sok sor asztallal, tálca...szent menza. Bárki, aki bejön ide, az kap ebédet. Ingyen. Megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire szép, jóindulatú, másokon segítő ez a vallás. Önkéntesek főznek, adományokból készítik az ebédet, és önkéntesek mosogatnak.

Rizs és lencsefőzelék volt a menü, nagyon finom, fűszeres, tápláló ebéd volt. Finomabb, mint ahogy kinéz. :-)
Utána szintén hasonló semmitmondó színű teát kaptunk, de az illata fenséges mézeskalács illat volt. Fahéjas, tejes forró tea volt, mézzel.

Sokan néztek minket, és kedvesen kérdezték, hogy honnan jöttünk. Gayant büszkén mutatott be az ismerősöknek és a nem ismerősöknek is. 

Az óriás mosoly nem tudom mikor került az arcunkra, de nem lehetett egész nap letörölni rólunk.