Július 26. 13 óra. Én nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni, igazából elképzelésem sincs arról, hogy mi lesz itt. Bár pár mondatot mondtak a tradícionális harcról a helyiek, de inkább csak sejtelmesen mosolyogtak, ha kérdeztem. A főtéren egyre több ember gyülekezik. A ring elkészült. A középen lévő emelvényen gyönyörű ruhában kislányok ülnek az óriási gyümölcs és étel adományok, áldozatok mellett. Lóbálják a lábukat unalmukban.
Jajj, most látom, hogy ezek kisfiúk! A piros vagy ciklámen rúzs nem nem csak a lányokat díszíti, hanem a fiúkat is. De a fehér nadrág az csak fiúké lehet! A lányok még gyönyörűbbek!
A félmeztelen fiúk csapatokban dumálnak, ők a harcosok. A ring bambuszból készült, megcsodálja a fiam, mert szöget nem használtak hozzá, csak bambuszrúd és háncs tartja össze. A felülete viszont be van borítva kaktuszlevéllel. Nem bíznak semmit a véletlenre, biztosan fájdalmas lesz annak, aki belép ide.
A harci eszközt egy kis asztalkán nézegetjük, megvehető, a harc végére viszont az egész teret beborítja majd a kaktuszlevél. Ez egy olyan "szobanövény", aminek egyenes levele és erős tartása van, a kaktusz tüskék a levél 2 élén helyezkednek el, és a picit kampós tüskék egyirányba meredeznek.
Na, most már mindent megnéztük, már nagyon várjuk, hogy kezdődjön a harc. Lassan elkezdődik a ceremónia, és szépen gyűlnek a nézők is. Fehér ember rajtunk kívül szinte nincsen, ez egy picit feszélyez. Kívülállónak érzem magam.
Hosszú a várakozás. Közben imádkozás és egy felvonulás is lezajlik, de elég unalmas. Mindenesetre az izgalmat a zenészek is fokozzák, számomra kissé idegesítő, ősi ritmusokat ütnek a dobjaikon és csörgő hangszereiken. Most már akkora a tömeg, hogy a lépcsőkön nincs hely és hátul tömörülnek az emberek.
- Látod anya, mondtam, hogy menjünk középre! - mondja a lányom felháborodva, de már nem tudunk. Hát látunk azért, előttünk nem áll senki. Közben jönnek fehér emberek is, sokan itteni lakosoknak tűnnek, ismerősöket köszöntenek és sarongban öltözöttek. És a sportriporterek is megjelennek, óriási kamerákkal.
Végre elkezdődik a harc! Férfi, férfi ellen, idős fiatal ellen, gyerek, gyerek ellen.
Először pajzzsal védekeznek a szúrós csapások elől, az ügyes öregek iszonyú nagyot tudnak csapni az ellenfél vesetájékára. Belesajdul az én hátam is ahogy nézem! Aztán elhajítják a pajzsot és egymásra ugranak. Akkor jön a dörzsi módszer. Van aki erősen, van aki gyorsan dörzsöli az ellenfél hátát. Nem adja fel egyik sem, a bíró szedi szét őket, ha látja, hogy elég volt. Sokszor mindkét harcos felteszi a kezét- Győztem! Kibírtam! Itt voltam!
Egy-egy harc csak egy-három percig tart, nem hosszúak a menetek, de sok a férfiember, aki meg akarja mutatni, hogy bátor.
Na gyertek barátaim, nézzük, ti kibírnátok-e? Lennétek-e ennyire tökös srácok?!
folyt.köv.
