Búcsú Balitól

Felnőttkorom elején próbáltam meditálni, amihez mindig a kedvenc helyemre kellett odaképzelnem magam. Nekem ez akkor a balatoni családi nyaraló füves, fás kertje volt. Ott feküdtem a földre terített pokrócon és napoztam, miközben anyukám ebéd készítő neszeit hallgattam csukott szemmel.
Megváltozott minden. Balin vagyok, a kedvenc bungallónk teraszán fekszem a fonott kanapén, kora reggel. Éppen felkelt a nap, ami azt jelenti hogy 7 óra körül lehet. Vadgerle turbékol és pici sárga hasú madárkák éneklik reggeli éneküket. Putu ( 60 év körüli pici, vékony balinéz asszony ) fején fonott kosárral, a banánlevélből, virágból, rizsből készített áldozatokat helyezi ki a szentélyekbe és bungallónk bejárata elé. Lassan, mosolyogva gyújtja meg a füstölőket. Orrom lassan megtelik a finom, virágillatú füsttel. Mókus szalad a magas pálmafa törzsén. A pálmafák zöld levelei felett, gyönyörű kék ég, a napsugár fennt fényes, de  a kert még árnyas. Putu rámosolyog Benjáminra, aki a játék lovacskáit legelteti a házi szentély előtti zöld gyepen. Aztán rámnéz. A tekintetében benne van az élet szeretete, ami masszírozás közben is áramlik erős, kicsi kezeiből. És ugrik a helyszín. Kint vagyok a tengerparton, a fa nyugágyban fekszem hanyatt. Putu masszírozza a lábam. A tenger felől hűsítő szellő fúj, felettem pálmafa levele ad árnyékot. Óriás, égig érő paszuly csíkos levele tekeredik a törzsén. Hallom a tenger zúgását, hullámzásánál nincs megynugtatóbb zene számomra. Boldog vagyok.

Segítség! Ellopták a 'F' betűt!

Amikor megérkezel egy idegen országba, reménykedsz, hogy fogsz tudni kommunikálni a helyi bennszülöttekkel. Ezért viszel magaddal üveggyöngyöt, miegymást vagy tudsz legalább egy idegen nyelvet megbízhatóan. Én elvileg angolul elbeszélgetek és a hallásomra is büszke vagyok, mert jól értem, ha hozzám beszélnek, angolok, amerikaik nem hoznak zavarba.
Szingapúrban egy nagyon különleges szinglist beszélnek, minden szó végét megtoldanak egy 'la' szótaggal.
- Mennyibe kerül?
-Nine-la- válaszolja a maláj-kínai keverék eladó. Érdekes. A taxisok sokat dumálnak, akkor jó, ha bólogat az ember, bár néha félek, hogy ezáltal tökre máshol fog kitenni, mint ahová indulok. Fogalmam sincs általában miről beszélnek, a kínai nyelv nagyon bekavar a kiejtésbe.
11 évet Ausztráliában élt és most Szingapúrba költözött új barátnőmet faggattam, hogy neki milyen tapasztalatai vannak.
-Engem nem ért senki és én sem értek senkit- mondja Eszter- pedig azt hittem jól beszélek angolul.
Én kicsit megnyugszom, hogy nem csak velem van baj.
Balira érkezve, beszállunk a taxiba, és a taxis elkezd beszélni. Hú, ba...meg!
- Where are you prom?- tessék?! Úristen, még az ismerkedős mondatokat sem értem!
De 10 perc alatt rájövök, hogy csak ellopták az 'F' betűt Baliról. Minden 'F'-et cserélj 'P'-re és már értesz is mindent!
- Do you want kopi?
-Ó, yes!
És akkor a helyi boci nem is Sapi, hanem Szaffi, igazából?

Sapi, a boci

A legkisebb fiam 2 éves, így nagyon boldog, ha reggelenként elmegyünk sétálni a faluba és megnézzük az állatokat. Néha Erdélyben érzem magam, bár Indonézia közepén, Balin vagyunk. Tyúkok kapirgálnak az úton, barna, fekete és piszkos szürke kis gombolyagok követik őket.Szinte minden nap kelnek ki újabb kiscsibék. Színes kakasok csipegetik az áldozatként kitett rizst az út közepén.

A kertek persze egész mások, mint Európában. Kókusz pálmák és banán mindenfelé.
-Ez itt az én kertem - mutatott egyszer a sofőrünk büszkén egy dzsungel darabra. Nem értettem. Nem látom? Elsétáltunk arra mégegyszer, tényleg csak pálmafák és látszólag semmi kert. Közelebbről megnéztük, akkor láttuk, hogy be van kerítve, hevenyészett pálmalevél kerítéssel, és halomban állnak a kókuszdiók a fák alatt, épp szüret van.

A sapi a kedvencünk. Szép őzike szemű, barna állat, ekét húz a riszföldeken. Tőgye nem nagy, így gondolom kevés tejet termel. Egy pár és a kisborjú lakik a közelünkben. A kerítés rései között bőven van hely, jól belátunk.
Nem látjuk a kisbocit egyik nap. Felemelem a kisfiam, hogy hátha úgy jobban lát. Beljebb lépünk a bozótosba, úgy meresztjük a szemünket befelé a kertbe. Egyszer csak oldalra nézek. Hát ott áll mellettünk a pici borjú, az úton. Benjámin boldogan nevet fel.

Tenganan- The real fight ( part 3 )

Volt amikor a 8-10 éves kisfiúk álltak szemben egymással,ők is harcoltak. A felnőttek figyeltek rájuk és nem hagyták sokáig őket a ringben, de így is kicsordult 1-2 könnycsepp, amit anyukájuk törölgetett le az arcukról.

 Délután 2-re már nagyon zsúfolt lett a tér, még sokan a harcra vártak, de már sokan a sebeiket 'nyalogatták'. Az egész ünnepség jó hangulatú volt, nem volt túl agresszív, a nők várták párjaikat a ringen kívül.

 De a vérző hátak sokasága megdöbbentő látvány volt. 

 A sárga lötty, ami a tálban van, a sebek kezelésére szolgált. Azzal öntötték le a vérző hátakat. Nem lehetett az sem túl kellemes, mert volt aki nem kérte. A nők meg szedegették a tüskéket, amik elég rendesen beleálltak a bőrbe.

Olyan 3 óra körül lett elegünk, a gyerekek megunták, de nekem is elég volt a tömegből.

 Ahogy mentünk kifelé az öregek távolról figyelő, derűs arcára lettem figyelmes. 

-Mi már tudjuk milyen ez!Az elmúlt 20-40 évben mindig a ringben álltunk. Most ti is megtudjátok, milyen az igazi férfinek lenni!- gondolhatták.

Tenganan- The real fight ( part 2 )

Július 26. 13 óra. Én nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog történni, igazából elképzelésem sincs arról, hogy mi lesz itt. Bár pár mondatot mondtak a tradícionális harcról a helyiek, de inkább csak sejtelmesen mosolyogtak, ha kérdeztem. A főtéren egyre több ember gyülekezik. A ring elkészült. A középen lévő emelvényen gyönyörű ruhában kislányok ülnek az óriási gyümölcs és étel adományok, áldozatok mellett. Lóbálják a lábukat unalmukban.

Jajj, most látom, hogy ezek kisfiúk! A piros vagy ciklámen rúzs nem nem csak a lányokat díszíti, hanem a fiúkat is. De a fehér nadrág az csak fiúké lehet! A lányok még gyönyörűbbek!

A félmeztelen fiúk csapatokban dumálnak, ők  a harcosok. A ring bambuszból készült, megcsodálja a fiam, mert szöget nem használtak hozzá, csak bambuszrúd és háncs tartja össze. A felülete viszont be van borítva kaktuszlevéllel. Nem bíznak semmit a véletlenre, biztosan fájdalmas lesz annak, aki belép ide.

A harci eszközt egy kis asztalkán nézegetjük, megvehető, a harc végére viszont az egész teret beborítja majd a kaktuszlevél. Ez egy olyan "szobanövény", aminek egyenes levele és erős tartása van, a kaktusz tüskék a levél 2 élén helyezkednek el, és a picit kampós tüskék egyirányba meredeznek.

 Na, most már mindent megnéztük, már nagyon várjuk, hogy kezdődjön a harc. Lassan elkezdődik a ceremónia, és szépen gyűlnek a nézők is. Fehér ember rajtunk kívül szinte nincsen, ez egy picit feszélyez. Kívülállónak érzem magam.

Hosszú a várakozás. Közben imádkozás és egy felvonulás is lezajlik, de elég unalmas. Mindenesetre az izgalmat a zenészek is fokozzák, számomra kissé idegesítő, ősi ritmusokat ütnek a dobjaikon és csörgő hangszereiken. Most már akkora a tömeg, hogy a lépcsőkön nincs hely és hátul tömörülnek az emberek.
- Látod anya, mondtam, hogy menjünk középre! - mondja a lányom felháborodva, de már nem tudunk. Hát látunk azért, előttünk nem áll senki. Közben jönnek fehér emberek is, sokan itteni lakosoknak tűnnek, ismerősöket köszöntenek és sarongban öltözöttek. És a sportriporterek is megjelennek, óriási kamerákkal.

Végre elkezdődik a harc! Férfi, férfi ellen, idős fiatal ellen, gyerek, gyerek ellen.
 Először pajzzsal védekeznek a szúrós csapások elől, az ügyes öregek iszonyú nagyot tudnak csapni az ellenfél vesetájékára. Belesajdul az én hátam is ahogy nézem! Aztán elhajítják a pajzsot és egymásra ugranak. Akkor jön a dörzsi módszer. Van aki erősen, van aki gyorsan dörzsöli az ellenfél hátát. Nem adja fel egyik sem, a bíró szedi szét őket, ha látja, hogy elég volt. Sokszor mindkét harcos felteszi a kezét- Győztem! Kibírtam! Itt voltam!
Egy-egy harc csak egy-három percig tart, nem hosszúak a menetek, de sok a férfiember, aki meg akarja mutatni, hogy bátor.
Na gyertek barátaim, nézzük, ti kibírnátok-e? Lennétek-e ennyire tökös srácok?!

 folyt.köv.