- Holnap, vasárnap mi mindig templomba megyünk Radikával - mondja Gayant az indiai barátunk- gyertek velünk! Nagyon örülnék, ha az utolsó napot együtt tölthetnénk! A Sikh templomban megebédelünk együtt, szent, áldott ételt kapunk.
- Úgy érted, hogy pár falat szent ételt meg kell ott kóstolnunk? - kérdezünk vissza.
- Nem!Kaptok rendes ebédet, együtt ebédelünk- feleli nevetve Gayant.
Nagyon nem tudtuk elképzelni,hogy mi fog történni, így a biztonság kedvéért a gyerekek kaptak otthon ebédet. Gayant sikh, bár nincs turbán a fején. A sikh férfi bármilyen színű turbánt viselhet, a színt a ruhájához választja. Rózsaszín, világoskék, sárga és természetesen fekete turbános férfiak sétáltak az úton a templom felé.
Életem egyik legérdekesebb, legmeghatóbb óráit éltem át.
Kéz és lábmosás után,mindenki sálat, kendőt tett a fejére, és beléptünk a hófehér templomba. Még Benjámin is érezte, hogy ez most fontos, és hagyta, hogy a kendőt a fejére kössük. ( 2 éves, és ezt általában nem tűri. )
A fő épület közepén, virágfűzérekkel, szőnyeggel körülvett emelvényen a fekete turbános, hosszú fehér szakállú öreg guru kántálta vég nélküli imáit.
Minden lépcsőt megérintettünk, fejet hajtottunk földig, összetett kézzel imádkoztunk, miközben kaptuk az áldást.Elől az indiai pár, aztán a spanyol keresztény pár, majd a katolikus magyar család. A 3 gyermekünk is tette amit kellett. Körbejártuk az emelvényt, minden oldalához a fejünket odaérintettük, majd az udvaron a folyamatosan lángoló szent tűzből merítettünk erőt.
Később kaptunk a kezünkbe egy kis szent falatot, ami bármi is lehetett volna, de szent grízes tészta volt, ráismertünk. :-) És beléptünk az igazi étkezdébe. Nagy terem, sok sor asztallal, tálca...szent menza. Bárki, aki bejön ide, az kap ebédet. Ingyen. Megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire szép, jóindulatú, másokon segítő ez a vallás. Önkéntesek főznek, adományokból készítik az ebédet, és önkéntesek mosogatnak.
Rizs és lencsefőzelék volt a menü, nagyon finom, fűszeres, tápláló ebéd volt. Finomabb, mint ahogy kinéz. :-)
Utána szintén hasonló semmitmondó színű teát kaptunk, de az illata fenséges mézeskalács illat volt. Fahéjas, tejes forró tea volt, mézzel.
Sokan néztek minket, és kedvesen kérdezték, hogy honnan jöttünk. Gayant büszkén mutatott be az ismerősöknek és a nem ismerősöknek is.
Az óriás mosoly nem tudom mikor került az arcunkra, de nem lehetett egész nap letörölni rólunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése