Szingapúri öregúr

A Full Monn ünnepén mentünk el Uluwatuban. Kötelező túrista látványosság. A kötelező volta, mit sem von le gyönyörűségéből. Lila sarongban pompázó férfiak és nők tömege és zsúfolt parkoló fogadott. Jobbra a templom, balra a kis sövény. Mi balra indultunk, arra voltak kevesebben. Hegytetőn vezetett a kis sövény, alattunk  a tenger csapódott a sziklafalhoz és gyönyörű hófehér habot gyártott.

Egy szép zöld mezőre értünk, ahol sapi-k - őzike szemű, nem boci-forma haszonállatok - legelésztek. Egy távol-keletei idős, ősz hajú, mosolygós szemű férfi megszólított minket:
- Magukat is a természet vonzza inkább?
- Hát igen, gyönyörű itt! A gyerekek szaladgálnak legalább egy kicsit és ijesztgetik a bocikat-szólalt meg a férjem, aki imád új ismeretségeket szerezni.

A szokásos" honnan jöttek" kérdésnél kiderül, hogy a férfi szingapúri.
- Én már 60+ vagyok - mondja az úr -, évente 4 hónapot Nepálban, 4 hónapot Indiában töltök, de most nagyon elgondolkoztam azon, hogy itt veszek egy kis házat Balin.
- Hát ez nekünk is megfordult a fejünkben - vágom rá én, aki imádom az épületeket és ingatlanokat. Ha vásárolni nem is tudok, csak álmodozni arról, hogy vásárolnék... szóval emberemre találtam.
- Én 30 éve mentem Szingapúrba Malájziából, azóta élek ott. Már elég a nagyvárosból - önti ki szívét az öregúr.- Én szívem szerint most is elindulnék a hegy felé, de sajnos itt a családom, szóval visszafordulok és megnézem a kötelező programot.
Mi meg - öszenéztünk a férjemmel- szívünk szerint évente 8 hónapot utazgatnánk, mint ő!

Black Moon - Full Moon

2 hete volt a 'Black Moon'. Akkor kezdődött a tél. A templomok megteltek balinézekkel. Tegnap a Full Moon-t ünnepelték hasonló lelkesedéssel. A faluban, ahol megszállunk, közel Candidasahoz, 2-3 naponta zárva találjuk a kisboltot, valami ilyesmi lehet kiírva: " Ceremóniára mentem, majd jövök."

Noszvaji Nomád Hotel Balin

Egy nagyon helyes párral ismerkedtünk meg Szingapúrban. Többször meghívtak minket vacsizni vagy csak sörözni a kondójukba ( lakópark, ahol medence is van ). Egyszer meséltek Baliról, húsvétkor jártak ott, mutattak szép képeket.
-Hát, Zsoltinak még nincs rendes állása, addig nem engedhetjük meg magunknak- mondtam sóhajtva. 10 éve Balira vágyom!
-Viccelsz? Mi is olcsó helyet kerestünk.- mondta a feleség, aki mindig nagyon megfontoltan bánik a pénzzel. Ha nekik megfelelt az ár, akkor ez nekünk is jó lesz, gondoltam.
Nem gondoltam, hogy Indonéziában ez a csoda meg fog történni velem: megtaláltam a Nomád Hotelt!
Hasonlóság:
1. Nem akarsz sehová menni, jó itt, hetekig nem unod meg.
2. Anom és Ni a tulajdonosok, pálinkával várnak esténként, és jókat beszélgetnek veled. Anom 17 évet élt Európában, így van közös téma.
3. Karúszót hoznak Beninek.
4. Iszonyú jó a szakács, bőséges a reggeli, kedvesek a pincérek.
5. Percenként elviszik Benit játszani.
6. Biztosan visszajössz.
Különbség:
1. Bari nincs itt.

Ékszer vásár

Balin a kézműves termékek viszik a pálmát. Egy egész napot szántunk a kézműves falvak bejárására. Szegény Boti fiam nagyon unatkozott. A lányok csak próbálgattak, válogattak, vásároltak, alkudoztak. 

Ezüstművesnél:

-Egy ezüst gyűrűt szeretnék, ami menne stílusban a nyakláncomhoz - szinte mondanom sem kellett, már egy kedves balinéz lány állt előttem, az üvegpult mögött és sorban mutogatta a gyűrűket. Közben Blanka is elkezdett válogatni, és barátaink, Eszter és Lici sem tétlenkedtek. Mindenki úgy érezte csak vele foglalkoznak. Nem tolakodóan. Én nem voltam meggyőződve arról, hogy nekem vennem kéne valamit. Nem volt fontos. Blanka viszont talált egy szép zöld köves, rózsát formáló ezüst gyűrűt. Nagyon szépet.

-Mennyi lenne a 3 ékszer?- kérdezem. Számológép a kezemben. Borzalmasan zavaró a rúpia nekem, nem bírom fejben átszámolni forintra, megzavar a sok nulla. A lány mondott egy összeget. 

- A feléért elviszem mindhármat.-próbálkozom. A taxisunk szerint rögtön 50%-t menjünk lejjebb az árból. De érzem, hogy még lejjebb kellett volna mennem, mert a lány csak 20%-t enged az árból.. Nem akar engedni többet.

Számológéppel osztok, szorzok. Néha fogalmam sincs milyen számot látok. 800 000 vagy 80 000? Most ez Forint, vagy rúpia vagy dollár? Sing dollárban mennyi lenne? És USA dollárban? Teljesen összezavarodok. Miért nincs itt a férjem, Ő rögtön tudna számolni! Jajj!

-40% kedvezményt kérek, különben nem viszem el a zöld rózsás gyűrűt- mondom a lánynak, úgy hogy közben Beni kisfiammal szaladok egy kört, unatkozik már Ő is. Boti közben valami harci tőrt talált, arra próbál rábeszélni, hogy vegyem meg neki. Megsértődik amiért azt mondom, nem vihetjük fel a repülőgépre. Kezd teljes káosz kialakulni. Megint visszatérek az ékszerekhez és a számológéphez és a kedves eladólányhoz. Mond egy újabb számot.

-Rendben- vágom rá. Én untam meg előbb. Nagyon mosolyog, gyömörgörcs a hasamban, hogy rossz vásárt csináltam. Blanka segítségemre siet. Átveszi a számológépet tőlem.

-Anya, 4000 Ft ezért a szép zöld rózsás ezüst gyűrűért, az nem rossz vásár!- és boldogan húzza az ujjára.

Aztán jött a batikoló műhely, a gyönyörű anyagokkal, sálakkal, ruhákkal. Na ezt már nem mesélem el...

Yoga Barista Luwak kávéja

Hugiéknál ugyan már ittam Luwak kávét, de azért autentikus környezetben egészen más élmény volt. A balinéz őstermelő - Yoga- először is magához ragadta Benit és nem is  adta vissza.Széles mosollyal az arcán bemutatta a kiskertjét és  a Luwak kávét gyártó cibetmacskáit, akik imádják a piros kávét.

 Kávékészítés fázisai: 

1. Kis tálkákban megtekithettük a piros kávét, frissen.

2. Következő tálkában, a cicus bélrendszerét megjárta, cicakakival borított kávészemek száradtak.

3. A harmadik tálkában a felesége által a kakitól megtisztitott kávébab volt.

4. Szép porcelán csészében gőzölgőtt a fa asztalon a törökösen főzött Luwak kávé, mely selymes ízű, nem savas, és kevesebb coffeint tartalmaz, mint a normál kávé.

5. Isteni finom, hmm!

Bali - Mother Temple of Besakih

Ha valahol, hát itt biztosan nagyon közel jártunk Istenhez. Ebből a hangulatból még a bőrdzsekis fiatal srác sem tudott kirángatni, aki imádkozni hívott minket, elmondta a szertartás menetét, szenteltvizzel és szentelt rizzsel, virággal megáldott minket és elfogadta az adományunkat.

A nagy zabálás

A singapúri Nemzeti Múzeumban külön kiállítást szentelnek az utcai kifőzdéknek, itt úgy mondják - 'foodcourt'. Már a 20.század elején is az utcán evés volt a legegyszerűbb, legelterjedtebb étkezési mód. A főként férfiaknak munkát adó kikötővárosban kemény élet volt, a legegyszerűbb volt a kis kifőzdékben gyorsan belapátolni egy levest a fárasztó munka után. Ma is az.

 A szingapúriak imádnak enni. Ez a súlyukon nem látszik, kevés a súlyfelesleggel küzdő ember, ha látok is elhízott testeket, azok turisták vagy indiaiak.
Minden foodcourt tömve van. Minden bevásárlóközpontban egy külön szint van az étkezdéknek, ahol egymás mellett sorakoznak a vietnámi, thai, indiai, japán, kínai kifőzdék. Különös illatok, fűszerek, egészséges és kevésbé egészséges ételek kavalkádja. Átlagosan 100-200 ember eszi, majszolja,pálcikával és kiskanállal lapátolja, vagy kézzel csipegeti az ebédjét, vacsoráját egy-egy helyen.

Amikor megérkeztünk, 2 hétig csak foodcourtban ettünk. Imádom. Szétrebben a család, mindenki végigjárja, körbejárja a kajálda szintet. A lányom persze sosem arra jön amerre én, 13 évesen ő már direkt a másik irányba indul.Kap pénzt, rendel magának. -Apa, segíts- hangzik néha, de általában megoldja egyedül és persze mindig az ő kajája a legfinomabb.

Én általában ráállok egy témára, és azt eszem napokig. Aztán váltok, ha telítődtem az ízekkel. A tésztás ételekkel nem tudok betelni. Iszonyú jók. Inni persze Tiger sört kell, a maláj tigris országában mi mást lehetne?