Olyan mint Velence, csak valami nagy baj történt vele

Barátainkkal jártuk Bangkok csatornáit. Próbáltuk megtalálni Ázsia Velencéjét.
- Hát ez tényleg olyan mint Velence, csak valami iszonyatos dolog történt vele-  mondta Orsi, miközben a hídról fotózgattunk. Körbenéztünk, és mindannyian elkezdtünk nevetni. Nem tudtuk abbahagyni. Mert tényleg...nevetséges dolog Velencéhez hasonlítani ezt a várost, bár minden utikönyv Ázsia Velencéjeként emlegeti Bangkokot.
        A folyó árad, sárgás, iszap színű hömpölygő vize lombokat, leveleket és szemetet hord magával. Tisztítja  a várost, elmossa a szemetét. Partján a szegénység minden jelével. Kosztól megfeketedett házak sora, a falaikon ablaktábla nélküli vak lukak nézik a folyón sebesen, kesze-kuszán kanyargó hajókat. A köteleken száradó ruhák-  melyek inkább rongyok - színesen lebegnek a szélben, míg a trópusi eső mossa újra őket.

A sikátorok melyekben járunk, tíz-húsz éve még csatornák voltak, csak hajóval lehetett közlekedni a házak között. Most a lepusztult faházak között, alig 1- 2 méter széles utcácskákon járunk, néha félreállunk, falhoz lapulunk, hogy a hazatérő mopedest elengedjük.

 Thai néni sütögeti olajban különböző édességeit, amit a délutáni piacra fog kivinni eldani. Veszünk egy fánkot, de nekem túl édes.

 Mégis ahogy tekergünk tovább a kis sikátorokban négy emlékezetes dolog is történik velünk.
1. Megszólítunk egy fiatal srácot, hogy tud-e itt a környéken kiadó házat és lássatok csodát, tudott.
2. Olyan helyen ebédelünk, amiről mindig is álmodtunk.
3.Olyan finom kávét iszunk, amit még a velenceiek is megirigyelhetnek.
4.Tenyérjóst találunk a Wat Arun mellett.

Ajándékozni

Nincs karácsony, miért jut eszembe ilyen téma? Itt járok Bangkok zsúfolt utcáin, és első benyomásaimat gyűjtögetem. Törnek rám sorra a fülemet, orromat, ízlelőbimbóimat gyötrő érzések. De nem ezekkel a sztorikkal kezdem.
Az első bevásárlásunkkor a cukrászda részlegen az eladó egy szép rózsaszín sütit nyomott az egyik gyermekem kezébe, majd a másikéba is. A harmadiknak már nem engedtem elfogadni.
A taxis cukorkával kínálta a gyerekeket.
A piacon a papucsvásárlásért cserébe, banános muffint nyomott a boltos a kezembe.
Utcai popcorn árus nagy kincs, a gyerekeknek a pattogatott kukorica hiányuk színte elviselhetetlen, főleg ha sósra akadunk, akkor örjöngve követelik. :-) 3 zacskót nyitott ki mosolyogva a thai néni, mire eldöntöttük, hogy melyikből veszünk, melyik a legsósabb.
Az appartman házunk előtt a szentélynél minden reggel indulásnál megállnak a helyi lakók és leteszik kisebb étel, virág adományukat az isteneiknek. Gondolnak rá a reggeli rohanásban, nem felejtik el. Talán mert nem is rohannak.
Zavarbaejtően sok ajándékot kaptam már az első napokban is Bangkokban, szinte nem tud az európai agyam mit kezdeni vele, nem tudom jól lereagálni. De nekik, akik adnak biztosan jól esik. Látszik rajtuk, hogy őszintén, mosolyogva adják.
Adni jó! - ez a magyar mondás az egyetlen ami eszembe jut az ajándékozási kultúránkról, ha van egyáltalán olyan. Mikor adtam, Te mikor adtál valamit útoljára, csak úgy, egy idegennek, bármit ?

Bangkok Beata

Biztos fogok írni még Baliról, mert nagyon sok sztorim van még, de most picit fáj a búcsú.Meg hát útnak indultunk újra! Uticél: Bangkok.
Hangok kívülről:
-Úristen, gyerekkel ne menj Bangkokba!
-Nagyon büdös, zsúfolt nagyváros, 2-3 nap elég belőle!
-Órákat fogsz a dugóban ülni!
-Átvágnak a taxisok, nagyon vigyázz!
-Mindenki rád ront a reptéren, le akarnak nyúlni, át akarnak verni, meg akarnak lopni!
-Este, egyedül nehogy kimenj az utcára!
-Szmog van Bangkokban, minek mérgezed a gyerekeket!
Szingapúr-Bangkok ugyanannyi idő repülés, mint Szingapúr- Bali. 2,5 óra. Egyik nap lenyomtuk az egyik utat. Szingapúrban aludtunk. Majd másnap már Bangkokban voltunk. Helyi fapadossal mentünk, gyönyörű, mosolygós thai légiutaskísérők adtak helyet a családomnak az első, fizetős üléseken, hogy egymás mellett tudjunk ülni. Ingyen. A taxis a babakocsit bepaszírozta az autó csomagtartójába, majd gumipókkal rögzítette a csomagtartó fedelét, szó nélkül. Szívből jövő kacagással értékelte férjem humorát és angol nyelvő rádiócsatornára váltott a kedvünkért. A reptérről 1 óra 15 perc alatt a belvárosi appartmannál voltunk, 2 autópályán, 8 sávos utakon jártunk. Volt, hogy lépésben haladtunk, de ki nem látott már ilyet Budapesten a reptérről hazafelé? Nincs szmog. Gázüzemű a legtöbb autó, jó a levegő. Jellemzően nincs büdös, csak ha csatornafedélen álldogál az ember, de ezt gyorsan megtanulod, állj arrébb. Taxiban óra van, kb.tized áron taxizol, mint otthon. Nem vágnak át. Vagy ha igen, azt előre közlik. Mármint az árat, te meg vagy elfogadog, vagy nem. Esőben elfogadod, mert még így is olcsóbban közlekedsz, mint bárhol Európában.
A turista látványosságok környékén van nyuzsi, de nincs több órás sor. Tisztaság van az utcán, szép rendezett parkokkal. Jó a hangulat, mosolygós embereket látsz.Élhető a város. Jó itt!

Búcsú Balitól

Felnőttkorom elején próbáltam meditálni, amihez mindig a kedvenc helyemre kellett odaképzelnem magam. Nekem ez akkor a balatoni családi nyaraló füves, fás kertje volt. Ott feküdtem a földre terített pokrócon és napoztam, miközben anyukám ebéd készítő neszeit hallgattam csukott szemmel.
Megváltozott minden. Balin vagyok, a kedvenc bungallónk teraszán fekszem a fonott kanapén, kora reggel. Éppen felkelt a nap, ami azt jelenti hogy 7 óra körül lehet. Vadgerle turbékol és pici sárga hasú madárkák éneklik reggeli éneküket. Putu ( 60 év körüli pici, vékony balinéz asszony ) fején fonott kosárral, a banánlevélből, virágból, rizsből készített áldozatokat helyezi ki a szentélyekbe és bungallónk bejárata elé. Lassan, mosolyogva gyújtja meg a füstölőket. Orrom lassan megtelik a finom, virágillatú füsttel. Mókus szalad a magas pálmafa törzsén. A pálmafák zöld levelei felett, gyönyörű kék ég, a napsugár fennt fényes, de  a kert még árnyas. Putu rámosolyog Benjáminra, aki a játék lovacskáit legelteti a házi szentély előtti zöld gyepen. Aztán rámnéz. A tekintetében benne van az élet szeretete, ami masszírozás közben is áramlik erős, kicsi kezeiből. És ugrik a helyszín. Kint vagyok a tengerparton, a fa nyugágyban fekszem hanyatt. Putu masszírozza a lábam. A tenger felől hűsítő szellő fúj, felettem pálmafa levele ad árnyékot. Óriás, égig érő paszuly csíkos levele tekeredik a törzsén. Hallom a tenger zúgását, hullámzásánál nincs megynugtatóbb zene számomra. Boldog vagyok.

Segítség! Ellopták a 'F' betűt!

Amikor megérkezel egy idegen országba, reménykedsz, hogy fogsz tudni kommunikálni a helyi bennszülöttekkel. Ezért viszel magaddal üveggyöngyöt, miegymást vagy tudsz legalább egy idegen nyelvet megbízhatóan. Én elvileg angolul elbeszélgetek és a hallásomra is büszke vagyok, mert jól értem, ha hozzám beszélnek, angolok, amerikaik nem hoznak zavarba.
Szingapúrban egy nagyon különleges szinglist beszélnek, minden szó végét megtoldanak egy 'la' szótaggal.
- Mennyibe kerül?
-Nine-la- válaszolja a maláj-kínai keverék eladó. Érdekes. A taxisok sokat dumálnak, akkor jó, ha bólogat az ember, bár néha félek, hogy ezáltal tökre máshol fog kitenni, mint ahová indulok. Fogalmam sincs általában miről beszélnek, a kínai nyelv nagyon bekavar a kiejtésbe.
11 évet Ausztráliában élt és most Szingapúrba költözött új barátnőmet faggattam, hogy neki milyen tapasztalatai vannak.
-Engem nem ért senki és én sem értek senkit- mondja Eszter- pedig azt hittem jól beszélek angolul.
Én kicsit megnyugszom, hogy nem csak velem van baj.
Balira érkezve, beszállunk a taxiba, és a taxis elkezd beszélni. Hú, ba...meg!
- Where are you prom?- tessék?! Úristen, még az ismerkedős mondatokat sem értem!
De 10 perc alatt rájövök, hogy csak ellopták az 'F' betűt Baliról. Minden 'F'-et cserélj 'P'-re és már értesz is mindent!
- Do you want kopi?
-Ó, yes!
És akkor a helyi boci nem is Sapi, hanem Szaffi, igazából?

Sapi, a boci

A legkisebb fiam 2 éves, így nagyon boldog, ha reggelenként elmegyünk sétálni a faluba és megnézzük az állatokat. Néha Erdélyben érzem magam, bár Indonézia közepén, Balin vagyunk. Tyúkok kapirgálnak az úton, barna, fekete és piszkos szürke kis gombolyagok követik őket.Szinte minden nap kelnek ki újabb kiscsibék. Színes kakasok csipegetik az áldozatként kitett rizst az út közepén.

A kertek persze egész mások, mint Európában. Kókusz pálmák és banán mindenfelé.
-Ez itt az én kertem - mutatott egyszer a sofőrünk büszkén egy dzsungel darabra. Nem értettem. Nem látom? Elsétáltunk arra mégegyszer, tényleg csak pálmafák és látszólag semmi kert. Közelebbről megnéztük, akkor láttuk, hogy be van kerítve, hevenyészett pálmalevél kerítéssel, és halomban állnak a kókuszdiók a fák alatt, épp szüret van.

A sapi a kedvencünk. Szép őzike szemű, barna állat, ekét húz a riszföldeken. Tőgye nem nagy, így gondolom kevés tejet termel. Egy pár és a kisborjú lakik a közelünkben. A kerítés rései között bőven van hely, jól belátunk.
Nem látjuk a kisbocit egyik nap. Felemelem a kisfiam, hogy hátha úgy jobban lát. Beljebb lépünk a bozótosba, úgy meresztjük a szemünket befelé a kertbe. Egyszer csak oldalra nézek. Hát ott áll mellettünk a pici borjú, az úton. Benjámin boldogan nevet fel.

Tenganan- The real fight ( part 3 )

Volt amikor a 8-10 éves kisfiúk álltak szemben egymással,ők is harcoltak. A felnőttek figyeltek rájuk és nem hagyták sokáig őket a ringben, de így is kicsordult 1-2 könnycsepp, amit anyukájuk törölgetett le az arcukról.

 Délután 2-re már nagyon zsúfolt lett a tér, még sokan a harcra vártak, de már sokan a sebeiket 'nyalogatták'. Az egész ünnepség jó hangulatú volt, nem volt túl agresszív, a nők várták párjaikat a ringen kívül.

 De a vérző hátak sokasága megdöbbentő látvány volt. 

 A sárga lötty, ami a tálban van, a sebek kezelésére szolgált. Azzal öntötték le a vérző hátakat. Nem lehetett az sem túl kellemes, mert volt aki nem kérte. A nők meg szedegették a tüskéket, amik elég rendesen beleálltak a bőrbe.

Olyan 3 óra körül lett elegünk, a gyerekek megunták, de nekem is elég volt a tömegből.

 Ahogy mentünk kifelé az öregek távolról figyelő, derűs arcára lettem figyelmes. 

-Mi már tudjuk milyen ez!Az elmúlt 20-40 évben mindig a ringben álltunk. Most ti is megtudjátok, milyen az igazi férfinek lenni!- gondolhatták.