2013. augusztus 30., péntek

Olyan mint Velence, csak valami nagy baj történt vele

Barátainkkal jártuk Bangkok csatornáit. Próbáltuk megtalálni Ázsia Velencéjét.
- Hát ez tényleg olyan mint Velence, csak valami iszonyatos dolog történt vele-  mondta Orsi, miközben a hídról fotózgattunk. Körbenéztünk, és mindannyian elkezdtünk nevetni. Nem tudtuk abbahagyni. Mert tényleg...nevetséges dolog Velencéhez hasonlítani ezt a várost, bár minden utikönyv Ázsia Velencéjeként emlegeti Bangkokot.
        A folyó árad, sárgás, iszap színű hömpölygő vize lombokat, leveleket és szemetet hord magával. Tisztítja  a várost, elmossa a szemetét. Partján a szegénység minden jelével. Kosztól megfeketedett házak sora, a falaikon ablaktábla nélküli vak lukak nézik a folyón sebesen, kesze-kuszán kanyargó hajókat. A köteleken száradó ruhák-  melyek inkább rongyok - színesen lebegnek a szélben, míg a trópusi eső mossa újra őket.

A sikátorok melyekben járunk, tíz-húsz éve még csatornák voltak, csak hajóval lehetett közlekedni a házak között. Most a lepusztult faházak között, alig 1- 2 méter széles utcácskákon járunk, néha félreállunk, falhoz lapulunk, hogy a hazatérő mopedest elengedjük.



 Thai néni sütögeti olajban különböző édességeit, amit a délutáni piacra fog kivinni eldani. Veszünk egy fánkot, de nekem túl édes.







 Mégis ahogy tekergünk tovább a kis sikátorokban négy emlékezetes dolog is történik velünk.
1. Megszólítunk egy fiatal srácot, hogy tud-e itt a környéken kiadó házat és lássatok csodát, tudott.
2. Olyan helyen ebédelünk, amiről mindig is álmodtunk.
3.Olyan finom kávét iszunk, amit még a velenceiek is megirigyelhetnek.
4.Tenyérjóst találunk a Wat Arun mellett.

1 megjegyzés:

  1. Mi a helyzet a helyi kommunikációval? Mindenki tud angolul? Az írásjelek, innen nézve elég kacskaringósak...

    VálaszTörlés