2013. augusztus 22., csütörtök

Búcsú Balitól


Felnőttkorom elején próbáltam meditálni, amihez mindig a kedvenc helyemre kellett odaképzelnem magam. Nekem ez akkor a balatoni családi nyaraló füves, fás kertje volt. Ott feküdtem a földre terített pokrócon és napoztam, miközben anyukám ebéd készítő neszeit hallgattam csukott szemmel.
Megváltozott minden. Balin vagyok, a kedvenc bungallónk teraszán fekszem a fonott kanapén, kora reggel. Éppen felkelt a nap, ami azt jelenti hogy 7 óra körül lehet. Vadgerle turbékol és pici sárga hasú madárkák éneklik reggeli éneküket. Putu ( 60 év körüli pici, vékony balinéz asszony ) fején fonott kosárral, a banánlevélből, virágból, rizsből készített áldozatokat helyezi ki a szentélyekbe és bungallónk bejárata elé. Lassan, mosolyogva gyújtja meg a füstölőket. Orrom lassan megtelik a finom, virágillatú füsttel. Mókus szalad a magas pálmafa törzsén. A pálmafák zöld levelei felett, gyönyörű kék ég, a napsugár fennt fényes, de  a kert még árnyas. Putu rámosolyog Benjáminra, aki a játék lovacskáit legelteti a házi szentély előtti zöld gyepen. Aztán rámnéz. A tekintetében benne van az élet szeretete, ami masszírozás közben is áramlik erős, kicsi kezeiből. És ugrik a helyszín. Kint vagyok a tengerparton, a fa nyugágyban fekszem hanyatt. Putu masszírozza a lábam. A tenger felől hűsítő szellő fúj, felettem pálmafa levele ad árnyékot. Óriás, égig érő paszuly csíkos levele tekeredik a törzsén. Hallom a tenger zúgását, hullámzásánál nincs megynugtatóbb zene számomra. Boldog vagyok.






















2 megjegyzés:

  1. Szia Bea!

    Nem gondoltál még arra, hogy a képeket és az írásaidat eljuttasd a "Földgömb" magazinnak? A Magyar Földrajzi Társaság lapja, sok "amatőr" utazó is ír bele és - mivel sok-sok éve minden számát olvastam mondhatom, hogy simán elférnének benne. Van Facebook oldaluk is, megnézheted. Minden jókat! András

    VálaszTörlés
  2. Jó ötlet, köszönöm! Már van talán annyi bejegyzés, hogy érdemes többfelé kitennem a blogot.puszi

    VálaszTörlés