Sikh Temple

Tegnap este búcsú vacsorát tartottunk, kiköltöztünk a szállásunkról. Éjfél körül az indiai, spanyol, perui és magyar étkek maradéka és a mosatlan edényhalom mellett,  szokás szerint a konyhában folytatódott a buli.
- Holnap, vasárnap mi mindig templomba megyünk Radikával - mondja Gayant az indiai barátunk- gyertek velünk! Nagyon örülnék, ha az utolsó napot együtt tölthetnénk! A Sikh templomban megebédelünk együtt, szent, áldott ételt kapunk.
- Úgy érted, hogy pár falat szent ételt meg kell ott kóstolnunk? - kérdezünk vissza.
- Nem!Kaptok rendes ebédet, együtt ebédelünk- feleli nevetve Gayant.
Nagyon nem tudtuk elképzelni,hogy mi fog történni, így a biztonság kedvéért a gyerekek kaptak otthon ebédet. Gayant sikh, bár nincs turbán a fején. A sikh férfi bármilyen színű turbánt viselhet, a színt a ruhájához választja. Rózsaszín, világoskék, sárga és természetesen fekete turbános férfiak sétáltak az úton a templom felé.

Életem egyik legérdekesebb, legmeghatóbb óráit éltem át.
Kéz és lábmosás után,mindenki sálat, kendőt tett a fejére, és beléptünk a hófehér templomba. Még Benjámin is érezte, hogy ez most fontos, és hagyta, hogy a kendőt a fejére kössük. ( 2 éves, és ezt általában nem tűri. )

 A fő épület közepén, virágfűzérekkel, szőnyeggel körülvett emelvényen a  fekete turbános, hosszú fehér szakállú öreg guru kántálta vég nélküli imáit.
Minden lépcsőt megérintettünk, fejet hajtottunk földig, összetett kézzel imádkoztunk, miközben kaptuk az áldást.Elől az indiai pár, aztán a spanyol keresztény pár, majd a katolikus magyar család. A 3 gyermekünk is tette amit kellett. Körbejártuk az emelvényt, minden oldalához a fejünket odaérintettük, majd az udvaron a folyamatosan lángoló szent tűzből merítettünk erőt.

Később kaptunk a kezünkbe egy kis szent falatot, ami bármi is lehetett volna, de szent grízes tészta volt, ráismertünk. :-) És beléptünk az igazi étkezdébe. Nagy terem, sok sor asztallal, tálca...szent menza. Bárki, aki bejön ide, az kap ebédet. Ingyen. Megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire szép, jóindulatú, másokon segítő ez a vallás. Önkéntesek főznek, adományokból készítik az ebédet, és önkéntesek mosogatnak.

Rizs és lencsefőzelék volt a menü, nagyon finom, fűszeres, tápláló ebéd volt. Finomabb, mint ahogy kinéz. :-)
Utána szintén hasonló semmitmondó színű teát kaptunk, de az illata fenséges mézeskalács illat volt. Fahéjas, tejes forró tea volt, mézzel.

Sokan néztek minket, és kedvesen kérdezték, hogy honnan jöttünk. Gayant büszkén mutatott be az ismerősöknek és a nem ismerősöknek is. 

Az óriás mosoly nem tudom mikor került az arcunkra, de nem lehetett egész nap letörölni rólunk.

Zöld

Minden zöld, bármerre nézek, minden virágzik.

 Sentosa csodálatos sziget, hetente kijárunk oda. Homokos tengerpart, strandröpi pályák, csinos sportos fiúk és lányok mindenfelé.
15 perc sétára lakunk a Botanikus kerttől, ahová esténként, hetente többször kisétálunk.

Néha futok.Na jó, az igazság az, hogy próblok futni, mert nagyon csábító, hogy sokan sportolnak, futnak. Nekem még nehéz. Este 6-7 körül is 28 fok van és pára. De izzadni már megtanult a szervezetem, percek alatt csurom víz a pólóm.

Esténként, ha belépsz a Botanikus kertbe, már nem hallod a várost, mintha  a paradicsomba érkeznél. Tavak, esőerdő, vízesés, játszó gyerekek, sportoló felnőttek. Illatos virágok.

A városban sétálva, a nagy, magas sokemeletes apartman házak között, találsz régi épületeket. Minden járdaszegély, minden kis előkert burjánzik a zöld növényekben, pálmák, akáciák mindenfelé, és gyönyörű fű.

Ez az egyik kedvenc utcám. Mondjuk ezt fogom még írni másra is, minden nap van új kedvencem. Gyönyörűen felújított kétszintes tradicionális kínai épületek, lakóházak.  A részletek finomsága, szépsége, mindig megragad.  

Haze, haze, haze

Ismét bővült a szókincsem.- Haze=szmog, ami az Indonéz esőerdők felégetésének következménye. Májustól októberig tart Szingapúrban.

Szerda este a magyar lányokkal elmentünk az Arab Streetre, egy nagyon hangulatos Blu Jaz nevű helyre (  betű szerint ez a hely neve :-) ). Direkt bentre foglaltunk asztalt. Minden aggódó férj felhívta a figyelmünket rá, hogy csak bent üljünk, tisztított levegőjű légkondis helyen. Mire megérkeztem- kicsit elkavartam szokás szerint - már Marcsi és Márti ott voltak. Boldogan ültek bent a zenekar mellett, akik jófajta jazzt nyomtak, nem halkan. Tök jó asztalunk volt, egy dívány és pár kényelmes fotel két kis körasztal körül. Ellenben minden ablak nyitva volt. Vagy nem is volt ablak? Mire a többiek is megérkeztek (7-en voltunk), úgy döntöttünk, hogy a kerthelyiség mégis jobb, ott legalább halljuk majd egymás szavát. 2 mojito után már a haze veszély eltörpülni látszott. Nagy fa alatt ültünk.
- A sok levél az lefogja a füstöt, és megszűri - mondta egyikünk. Néha azért csekkoltuk a telókon a szmog jelentést. Éjfél körül, Eszter felkiáltott: - 300-t elértük basszus!
 Na erre még egy mojitót kirendeltünk gyorsan mindenkinek.
-Ma lett volna  kinti edzése a fiamnak, de kaptunk egy köremailt, hogy 200 fölötti haze esetén, nem lesz megtartva. Bár a helyi anyukák közölték, hogy ők 100 fölött már nem viszik a gyerekeket utcára- mesélte Kinga.
Sokat nevettünk, néha szalvétát tettünk bajuszként az orrunk elé, férjeink megnyugtatására...
Másnap reggel iszonyú fejfájásra ébredtem 10 körül, és a tüdőm kapart. Felötlöttek a régi emlékek, fűstös egyetemi kocsmákban töltött éjszakák után is ennyire szarul éreztem magam, főleg az elfogyasztott szörnyűséges boroskólák miatt.
Tényleg, hol is voltam tegnap egész éjjel???Haze song

Taxi 7. Lakásárak

Sentosán voltunk egész nap. Gyönyörű idő volt, strand röpiztünk a nagylányunkkal, a fiúk meg pancsoltak.

A Margitszigetnél jóval nagyobb szigetre minden héten párszor kimegyünk, mindig találunk új felfedezni való part szakaszt, programot. Már szeretném egyszer biciklivel bejárni, de napsütésben ez nem jó ötlet, így ma sem bicóztunk. Taxit fogtunk hazafelé.
-Nem tudja véletlenül, hogy sokan laknak itt a szigeten? Lakást szeretnénk bérelni és érdekelnének az itteni condók- kérdezem én a sofört. ( Condominium=lakópark)
-Elvigyem Önöket a legszebb lakóparkba a szigeten?- kérdezi kedvesen az indiai taxis.
-Mindenképp!- vágjuk rá mindketten a férjemmel.
Taxis rezzenéstelen arccal vezet át lakóparkot őrző sorompón. A sziget egyik végében járunk, egy csatorna ível a házak között, néhol kis öblöt képez, melynek a partján gyönyörű házak sorakoznak. A tengerre néző oldalon sport és luxus autók állnak a garázsban. Havi bérleti díj 20 000-50 000 dollár. ( 1 Sing dollár=185 Ft ). Jól írtam. Igen.
-Na ezt nézzék, itt egy üres ház, ez való maguknak!- kedveskedik a sofőr, mi meg belemegyünk a játékba és
önfeledten válogatunk. Vannak társasházak is, 4-8 emeletesek,minden lakás tengerre néző nagy erkéllyel. Úszómedencével a kertben. Na azt tényleg el tudnám képzelni magunknak! És ez talán nem is elérhetetlen álom.


 

Taxi 6.

 Taxiban sokszor beszélgetünk. Néha kifogunk kifejezetten kedves, beszélgetni vágyó sofőrt. Kínai, szingapúri taxis kedvesen, érdeklődve kérdezte:
- Itt tudnak bérelni lakást, a legdrágább negyedben? Orchard Road mellett megfizethetetlenek a lakások! Mennyit fizetnek érte?
Válaszoltunk neki.
-Tudják itt Szingapúrban 2 lakást vehetnek a helyiek kedvezményesen. Nekem is van egy lakásom amit kiadok- folytatta őszintén.- Nemrég Hong Kongban jártunk a feleségemmel. Na ott még drágábbak a szobák! Mondtam is a feleségemnek, hogy ne akarjon ablakos szobát, mert azt nem tudjuk megfizetni! Így ablak nélküli, kis lukban laktunk 3 éjszakát.
-Sokat utaznak?- kérdezte a férjem udvariasan.
-Évente 6-8-szor biztosan. Van egy nagyon jó hely, ajánlom maguknak! Jakartába repüljenek el, ott szoktunk bérelni egy autót. Észak felé 1 óra autózás után egy nagyon szép helyre jutnak, hegyek, patakok, erdő. De Indonéziában sok szigetet szeretünk, nem mindegy mikor mennek,melyikre, hogy ott milyen az idő, mikor hullámos a tenger, mikor nyugodt..figyeljenek erre is.-ajánlotta, és mondott pár helyet, amit megpróbáltunk lejegyzetelni.

Úgy szálltunk ki az autóból, hogy álmodozva terveztük a következő évünk kiruccanásait. Ha egy taxisofőr megengetheti magának, hogy 2 havonta utazzon Ázsia távoli vidékeire...akkor talán nekünk is sikerül!

Taxi 5.

Szingapúrban kevés az autó, nagyon magasak az adók, ezért nincs szmog és ritka  a dugó is.Viszont a többsávos, széles, egyirányú utakon sok a piros és zöld táblás taxi. Értelemszerűen a zöld leinthető. Bárhol, bármikor, nagyon olcsón elvisznek, ahová kéred.
 Kivéve ha esik az eső. Tisztára New York, esőben eltűnnek a taxik. Ott, ha esik az eső, akkor több a fuvar és a taxisok már délelőtt megkeresik a napi betevőt, így délután pihenhetnek. Meg is teszik.
Szingapúrban nem ezért nincs taxi esőben. Sokféle elméletből szerintem az az igaz, hogy féltik az autójukat. Már az első héten láttam 2 koccanást esőben. A helyiek nem jól vezetnek. Kétségtelenül hiányzik valamelyik készségük, ami szükséges a jó sofőrré váláshoz. Esőben meg igazán romlanak a látási viszonyok. Na persze az is lehet, hogy nem akarják, hogy a víztől csöpögő utasok összemaszatolják az üléseket.
Persze aki megteheti, az nem foglalkozik a taxisokkal.

Én sem foglalkozom a taxisokkal esőben, metrózom.